Hatodik Csepel-szigeti kirándulásunk alkalmával a Makádi-halastavaktól északra elterülő erdőket vettük célba. A műholdképek és az évtizedes légifotók alapján dendromán szempontból nem sok jót ígért az itteni árterület. A kezdés mégis biztató volt, a makádi gátőrtelep közelében mindjárt egy 615 cm-es fűzfát találtunk:
Még a környék sem biztonságos:
A Makádi-főcsatorna partján szép fűz áll, törzskörmérete kevéssel marad el a 6 métertől:
Nem messze tőle hasonló vastagságú, romos fűz áll:
A Dunához közeledve egyhangúvá válik a táj:
Unalmas percek elé nézünk az ártéri akácosban:
A Bata-dűlőnél egy száraz holtág partján alacsonyan elágazó, 775 cm-es fűz áll. Az ilyen fák élvezeti értéke csekély, ez számunkra a még éppen mérhető kategóriába tartozik:
A hódok szemlátomást jól érzik magukat a környéken, több várat is láttunk erre. Meglepően vastag füzeket is kidöntenek:
Egy koros akácligetben igen tekintélyes fák állnak, egykor egy tanya lehetett erre:
Alacsony vízállásnál homokzátonyok bukkannak elő a Dunából. Szemben Kulcs és a szélerőmű:
Ez a nyárfa erdei életét megunva a part felé indult. Gyökerei között át lehet sétálni:
Az egyetlen komolyabb nyár ez az 580 cm-es példány volt. Erőteljes, hatalmas koronájú, még sokra viheti:
A Csepel-sziget szisztematikus átkutatásának lassan a végére érünk. Még egy, legfeljebb két útra elegendő, felfedezésre váró terület maradt, így nemsokára új vadászterületek felé kell néznünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése