2020. június 3., szerda

Pölöske

Aki valamennyire követi a hazai dendromán eseményeket, az nyilván hallott az idei év eddigi legnagyobb szenzációjáról, a pölöskei erdőről, illetve a közeli kapitális tölgyről. Önmagában már az is figyelemre méltó teljesítmény, hogy Pósfai Gyuri 3 óra alatt az összes jelzett fát végigjárta, azonban emellett még két hatalmas tölgyet is talált. Ebből sikerült azt a következtetést levonni, hogy lehet ott még felfedezni való, így az első adandó alkalommal ellátogattunk a területre.

Fantasztikus az erdő, itt-ott rétek szabdalják.


Szép gyertyánok, vadkörték teszik változatossá a tölgyest.


Észak felől közelítve a legnagyobb tölgyet vettük célba. Csak úgy műholdkép alapján kerestük, nem is lett meg egykönnyen. Az erdőt átszelő utaktól távolabb áll, nehéz kiszúrni a sűrűben.


Mesebeli fa. Az ágrendszere is lenyűgöző, erőt sugároz. Talán ez a legegészségesebb listás fa az erdőben.


Nem messze áll tőle ez a hasonló törzskerületű, ám egészen más habitusú tölgy. Nem tudom eldönteni, hogy a kettő közül melyik az impresszívebb. Ennél igazibb, magas törzsű tölgyfa kevés lehet. Megjelenésében emlékeztet a boncodföldei gesztenyére.


Ekkorra már elég sokat bujkáltunk a sűrűben nagy fákat keresve. A dús vegetációban nem lehet már messzire ellátni, így arra gondoltunk most nem sok esélyünk van már újabb fákat kiszúrni. Az izgalmak mégis most kezdődtek: az előző tölgy fényképezése közben feltűnt egy törzs a sűrűben.


Közelebb érve egy derék, 548 cm-es tölgy bontakozott ki. Igen szép formájú, minden oldalról szabályos törzsű. Ekkor még azt találgattuk, hogy nem a közeli, 537 cm-rel listára kerülő tölgybe botlottunk-e bele.


Azonban újra feltűnt egy fa, még éppen látótávolságban. Közelebb érve látszott, hogy még vastagabb fával van dolgunk, ami egyértelművé tette, hogy ezek új találatok.


Egy tölgy, ráadásul 608 cm-nél kisebbet nem tudtunk mérni. Igaz ez alul terpeszes, és a talaj is ferde kissé, így a hivatalos méret lehet, hogy elmarad majd ettől. Nincs túl jó állapotban sok körülötte a lehullott, száraz ág.

Több listás fát most nem találtunk, de ez korántsem jelenti azt, hogy nem húzódhatott meg egy-egy óriás valamelyik eldugottabb részen. Lombtalan időben vissza kell még térni ide. Sétáltunk még egy kicsit az erdőben. Az előbb említett 537 cm-es fa a távolban:


Hát ilyen ez az erdő. Erős négyszázas tölgy, mögötte egy ötszázas:


Ez a tölgyes határozottan jobb állapotban van, mint a sárvári. Ennek ellenére itt is van bennünk valamiféle nyomasztó elmúlás-érzés. Az öreg tölgyek ágai fölé sok helyen az újulat magasodik, kevés a jó állapotú nagy fa. Ez persze természetes is lehet, hiszen ha legöregebb fáinkat látogatjuk, akkor pusztulásuknak is szemtanúi leszünk. Azonban itt nem rég még listás bükkök is álltak – négy-ötszázas példányok – fiatal bükkökkel viszont gyakorlatilag nem is találkoztunk. A korábbi évek szárazságai, hőhullámai nem sok jót ígérnek a következő generációknak.

Pölöskei túránkat a platánoknál zártuk. Na itt aztán semmiféle elmúlás nem juthat eszünkbe: a fák csodásak, csakúgy, mint első látogatásunkkor 2006-ban. Most is lenyűgöznek, mintha semmi sem állíthatná meg őket.


Ha már erre jártunk, Bakon megnéztük a királyt is. Állapota sajnos romlik, megjelenésével azonban ugyanúgy letaglóz, mint az első találkozáskor.