Aki valamennyire követi a hazai
dendromán eseményeket, az nyilván hallott az idei év eddigi legnagyobb
szenzációjáról, a pölöskei erdőről, illetve a közeli kapitális tölgyről. Önmagában
már az is figyelemre méltó teljesítmény, hogy Pósfai Gyuri 3 óra alatt az összes
jelzett fát végigjárta, azonban emellett még két hatalmas tölgyet is
talált. Ebből sikerült azt a következtetést levonni, hogy lehet ott még felfedezni
való, így az első adandó alkalommal ellátogattunk a területre.
Fantasztikus az erdő, itt-ott
rétek szabdalják.
Szép gyertyánok, vadkörték teszik változatossá a tölgyest.
Észak felől közelítve a legnagyobb tölgyet vettük célba. Csak úgy műholdkép alapján kerestük, nem is lett meg egykönnyen. Az erdőt átszelő utaktól távolabb áll, nehéz kiszúrni a sűrűben.
Mesebeli fa. Az ágrendszere is
lenyűgöző, erőt sugároz. Talán ez a legegészségesebb listás fa az erdőben.
Nem messze áll tőle ez a hasonló
törzskerületű, ám egészen más habitusú tölgy. Nem tudom eldönteni, hogy a kettő közül melyik az
impresszívebb. Ennél igazibb, magas törzsű tölgyfa kevés lehet. Megjelenésében emlékeztet a boncodföldei gesztenyére.
Ekkorra már elég sokat bujkáltunk
a sűrűben nagy fákat keresve. A dús vegetációban nem lehet már messzire ellátni, így
arra gondoltunk most nem sok esélyünk van már újabb fákat kiszúrni. Az izgalmak
mégis most kezdődtek: az előző tölgy fényképezése közben feltűnt egy törzs a
sűrűben.
Közelebb érve egy derék, 548
cm-es tölgy bontakozott ki. Igen szép formájú, minden oldalról szabályos törzsű.
Ekkor még azt találgattuk, hogy nem a közeli, 537 cm-rel listára kerülő
tölgybe botlottunk-e bele.
Azonban újra
feltűnt egy fa, még éppen látótávolságban. Közelebb érve látszott, hogy még
vastagabb fával van dolgunk, ami egyértelművé tette, hogy ezek új találatok.
Egy tölgy, ráadásul 608 cm-nél kisebbet
nem tudtunk mérni. Igaz ez alul terpeszes, és a talaj is ferde kissé, így a
hivatalos méret lehet, hogy elmarad majd ettől. Nincs túl jó állapotban sok körülötte a lehullott, száraz ág.
Több listás fát most nem találtunk, de ez korántsem jelenti azt, hogy nem húzódhatott meg egy-egy óriás valamelyik eldugottabb részen. Lombtalan időben vissza kell még térni ide. Sétáltunk még egy kicsit az erdőben. Az előbb említett 537 cm-es fa a távolban:
Több listás fát most nem találtunk, de ez korántsem jelenti azt, hogy nem húzódhatott meg egy-egy óriás valamelyik eldugottabb részen. Lombtalan időben vissza kell még térni ide. Sétáltunk még egy kicsit az erdőben. Az előbb említett 537 cm-es fa a távolban:
Hát ilyen ez az erdő. Erős
négyszázas tölgy, mögötte egy ötszázas:
Ez a tölgyes határozottan jobb állapotban
van, mint a sárvári. Ennek ellenére itt is van bennünk valamiféle nyomasztó elmúlás-érzés.
Az öreg tölgyek ágai fölé sok helyen az újulat magasodik, kevés a jó állapotú
nagy fa. Ez persze természetes is lehet, hiszen ha legöregebb fáinkat
látogatjuk, akkor pusztulásuknak is szemtanúi leszünk. Azonban itt nem
rég még listás bükkök is álltak – négy-ötszázas példányok – fiatal bükkökkel
viszont gyakorlatilag nem is találkoztunk. A korábbi évek szárazságai,
hőhullámai nem sok jót ígérnek a következő generációknak.
Pölöskei túránkat a platánoknál
zártuk. Na itt aztán semmiféle elmúlás nem juthat eszünkbe: a fák csodásak,
csakúgy, mint első látogatásunkkor 2006-ban. Most is lenyűgöznek, mintha semmi
sem állíthatná meg őket.
Ha már erre jártunk, Bakon megnéztük
a királyt is. Állapota sajnos romlik, megjelenésével azonban ugyanúgy letaglóz,
mint az első találkozáskor.