2014. május 20., kedd

Képek 2010-ből

A 100 lovas gesztenyéje Sant'Alfio-ban, az Etna lábánál. Az olaszok a világ legnagyobb törzskörméretű fájának tartják, korát 2000-4000 évre becsülik.


 Nehéz elképzelni, hogy ezek a törzsek valaha egybe tartoztak.


1780-ban csaknem 58 méteresnek mérték. A hitelessége megkérdőjelezhető, mindenesetre figyelemre méltó adat.


Nagy meglepetés volt ez a pár száz méterrel odébb álló gesztenye, melyről nem olvastam korábban.


Nagy élmény, mikor a 20 méteres mérőszalag sem elég.


Vihar készül az Etna felett.


Ugrás Reggio di Calabriába. A part menti sétányon több ilyen hatalmas fügefa áll (Ficus magnolioides).


A törzset az ágakról leereszkedő gyökerek vastagítják, a csalás nyilvánvaló.


Indulás Vulcanora.


Az elképesztő meleg és az itt-ott feltörő gázok tényleg pokolivá teszik a helyet.


Szicília délkeleti csücskében turistamentes környéken eredünk a matuzsálemi korú szentjánoskenyérfák nyomába.


Ilyen aggastyánokból több is akad erre.


 Bőven 10 méter feletti törzskörméret.


Rekkenő a hőség, a nap reménytelenül tűz a kiégett domboldalak felett.


Nem hallottam más helyekről, ahol ennyi nagy szentjánoskenyérfa lenne.


Egy erőteljes 700-as.


Tipikus.


Olyanok akár az öreg olajfák.


Két tenger összecsapása a Correnti-foknál.


Az Etna csúcsán.


Kráterek és lávafolyások mindenfelé.


Mintha egy őserdőből varázsolták volna Cataniába ezt a fügefát. Az összképet csak a rengeteg szemét és irka-firka rontja.


Még egy nagy füge Arkhimédész sírjánál Siracusában.


Meglepő elhanyagoltság.


Sátraink a világ végén.


Mindenhol jó, de legjobb otthon. Az M7-esről még odafelé kifigyelt nagy tölgy Szőkedencs határában.  Azóta talán már listássá is nőtt.