Évzáró fakeresés Lóréven

Az év zárásaként még tettünk egy felfedező túrát a Csepel-szigeten, a már feltérképezett lórévi területtől délre. A lórévi Óriások Ligete jól látszik az adonyi kikötőből:

Lórévi hétszázasok:

Az előző fás területhez közel, de ahhoz szervesen nem kapcsolódva egy feltöltődő holtág mentén nagy fák sorakoznak. Ez egy ötszázas fűz:

Van itt hatszázas is, amit májusban már mértünk Pósfai Györggyel (>). Most az első új listás találat egy 620 cm-es nyárfa volt:

A Duna tovább apadt a legutóbbi kirándulás óta. A mederből egyre-másra bukkannak elő furcsa tárgyak:

A folyó mentén tovább haladva egy rét szélében egy fűz sötét lombja tűnt fel. Ahogy közelebb értünk, egyre inkább látszott, hogy komoly fával van dolgunk.

Teljesen egészséges, magas törzsű fa. Korhadásnak, gombásodásnak nyoma sincs. Törzskörmérete 725 cm.

Kerek koronájú, minden oldalról tökéletes:

Mellette 500-700-as füzek ligete kezdődik, igaz a vastagabbak rendre alacsonyan elágazók.

Van itt pár többtörzsű nyárfa is, kedvünkre mérhetünk igen nagyot:

A sűrűből kiérve a lórévi liget kistestvére fogad szép nyarakkal, füzekkel. A legnagyobbak nem sokkal maradnak el a listás, 6 méteres törzskörmérettől.

Itt egyhangú nemesnyár-telepítés kezdődik, amiben szerencsére megkíméltek egy-két öreg fát. Ez a nyár 660 cm-es:

Ennek túloldalán holtág kezdődik szép füzekkel. Amint jó helyet kerestem a fényképezéshez, elképesztő dagonyába keveredtem és igen kínos perceket éltem át. A csizmám majdnem elmerült a hideg sárban, de valahogy sikerült kikecmeregni.

Van itt pár hatszázas fűz is. 605 cm:

625 cm:

Ötszázas füzek katonás sora:

Olyan területekről húzódott most vissza a víz, amik láthatóan nagyon ritkán kerülnek szárazra.

Ez a terület pár évtizede még csak homokzátony volt. Azóta valódi sziget és szép füzes alakult itt ki:

Meglepően alacsony most a Duna:

Öreg, égett fűz dacol az elemekkel egy  kőgát tetején:

Újra a Csepel-szigeten

A lórévi találatokon fellelkesülve újra a Csepel-szigetre látogattunk el. Ezúttal a Tököl melletti Urbanica-szigetet vettük célba. Egy része a Fővárosi Vízművek védterületéhez tartozik, ahová engedély nélkül nem szabad belépni.

A felderítést a sziget déli csücskénél kezdtük. Mindjárt a legelején mellbevágó élményt nyújtott egy 920 cm-es nyárfa az ivóvízkutak közvetlen szomszédságában:

Nem az a tipikus magas törzsű fajta, de a kritériumoknak megfelel és megvan szükséges "nagyfa-élmény" is. Ez az első 900-as találatunk.

Szép nyárfa a kutak közötti területen:

A mindent elnyelő ködben kíséretként haladtak el mellettünk a dunai uszályok.

Friss hódrágásokat és egy hódvárat is láttunk:

A sziget igen sokszínű, az egyhangú fiatalosokat és nyakig érő aranyvesszős tisztásokat helyenként öreg ártéri erdők váltják:

 

A tököli révnél. Mire a sziget északi végéhez értünk, még egy 600-as füzet találtunk. A terület nagy részét átnéztük, így már nem számítottunk sok érdekességre. A Duna mellékága mentén, a sziget keleti oldalán indultunk vissza.

Pedig a nagy fák zöme csak ezután következett. Szinte rekord alacsony vízállásnál a meder most majdnem teljesen száraz volt. A partoldalban egymás után tűntek fel a vastag fák. Ez a 615 cm-es nyár mintha valamikor elvesztette volna a koronáját:

Tipikus:

A ködben alig lehetett látni, a nagy fák körvonalai egymás után rajzolódtak ki. Itt egy derék 500-as fűz tűnik fel:

Ez a gömböc fűz 725 cm-es:

620 cm-es fűz ködbe vesző koronával:

A kidőlt fák maradványai helyenként teljesen elborították a medret:

Egyszer csak feltűnt egy kapitális nyárfa. Klasszikus alak, 750 cm-es törzskörméret. 900-as nyár ide vagy oda, számomra ez volt most a kirándulás igazi nagy fája.

Bal oldalon a nagy nyárfa, vele szemben pedig egy 710 cm-es fűz, az ilyen is ritka látvány:

Helyenként van még egy kis víz a mederben:

635 cm-es fűz feketéllik a távolban:

Bőven ránk sötétedett mire végeztünk, összesen 11 listás fát találtunk. Ez a hely teljesen más jellegű, mint a lórévi, de hasonlóan gazdag nagy fákban. Megint megállapítottuk, hogy a nagy nyár- és fűzfákból sosem fogunk kifogyni, bőven maradt még felfedezni való ártéri terület.

Szabadbattyán

A szabadbattyáni vasútállomás közelében, a Sárvíz és a Sárvíz-malomcsatorna által közrefogott területen áll egy pazar nyárfa. A 620 cm-es törzskörmérethez toronymagas, erdőnyi korona társul. Kevés hasonlót láttam eddig:

Érdekes módja a fázásnak a vonatos fakeresés. A martonvásári és a tárnoki után ezt a fát is utazás közben, a vonat ablakából pillantottam meg. Nem messze tőle a Sárvíz bal partján tépett, hiányos törzsű 615 cm-es öreg nyárfa áll:

Tipikus Fejér megyei táj Szabadbattyán határában:

Őrvidék, Alpokalja

A héten a Kőszeg környéki erdőkben bóklásztunk, valamint az Alpannonia túraútvonalból teljesítettünk pár szakaszt. Ezúttal nem készültem fel a nagy fákból, de egy óriási hárs így is utunkba akadt Hochneukirchenben.

A Monumentaltrees oldalon 9,35 m-nek írják a törzskörméretét. Ez túlzó adatnak tűnik, én 7-8 m közé tippelem.

Egy termetes gesztenyefa a Hétforrás környékén, de még az osztrák oldalon:

Szerencsére a kőszegi nagy platánt is sikerült felkeresni:

Ősz Burgenlandban:

Aprajafalva:

Nemzetközi fás találkozó

Idén Magyarország adott otthont az immár ötödik alkalommal megrendezett nemzetközi öreg fás találkozónak. Elsősorban nagy nyárfáink híre keltette fel a külföldi dendrománok érdeklődését. Mivel a  társaság nagy része Budapestre érkezett, Gemenc felé tartva a lórévi legelőt útba ejtve hangolódhattunk a későbbi, kapitálisabb fákra.

 Aubrey, Gordon, Roul és Lubos végeznek fajmeghatározást:

Eleinte senki sem akart az útról letérni, a magasabb aljnövényzetbe gázolni. Ehhez a térdig érő gazban álló 6,5 méteres nyárfához egyedül Marc merészkedett be.

Aubrey elégedetten vette tudomásul, hogy hazája (Írország) legnagyobb fűzfája méretesebb, mint a lóréviek.

Hiába a kényeskedés, gondoskodtunk róla, hogy a derékmagasságú csalánost senki se ússza meg. A sort - jellemző módon -Roel vezeti.

A télen nem sikerült megmérnünk ezt a fűzfát a magas vízállás miatt, most azonban Pósfai György felvette a listára:

Búcsú a Csepel-szigettől.

Érkezésünkkor az előző napi viharnak köszönhetően se áram, se víz nem volt a szálláson, így az egész esti program csúszott. Mivel nem volt mit tenni, Takács Marcival kilátogattunk a Keselyűsi útra, mely nyárfasoráról nevezetes. A legnagyobb nyárfát 9,5 méter körülinek mértük. A vindornyalaki után talán ez a legimpozánsabb nyárfánk. Törzse sértetlen, erőteljesen gyarapszik.

Elképesztő, hogy az út mellett mennyi nagy nyárfa áll. Ez egy erős 700-as:

A könnyen mászható magas törzset nem lehetett kihagyni, persze pillanatok alatt tele lettem hangyákkal - meg csípésekkel.

Este Rasztovits Ervin tartott érdekes előadást az éghajlatváltozás bükköseink elterjedésére gyakorolt hatásáról. A vadászházban óriási agancsok díszítették a falakat, némelyik hihetetlen méretekkel rendelkezett. Az egyiknek akkora szemága volt, hogy megállapítottuk: tulajdonosa legfeljebb csak a gátoldalban volt képes legelni (erről sajnos nincs képem).

Reggeli fények a szállásunk előtt. Ezen a napon már Elblinger Ferenc és Tóth Gábor is csatlakozott a túrához. Elbi remek beszámolója és képei elérhetőek a blogján, úgyhogy nem is strapáltam magam, hogy részletesen leírjam a további eseményeket.

Gemencben kicsit mások a léptékek, mint amit eddig megszoktam. Ez egy gyenge 400-as tölgy (k: 492 cm), de bevezettük a gemenci méter fogalmát is (1 gm ≈ 2,5 m).

Aubrey méri a nagy gemenci szilfát. Írországban 150 cm magasan kell mérni:

Kupaktanács a kutyás tölgynél.

A Gemenc egyik legszebb fája a szépreményű keselyűsi tölgy:

Tőlünk alig pár méterre egy fekete harkály kotorászott a korhadékban. A bizalmas madár percekig hagyta, hogy közelről fényképezzük.

Közben a magasban holló és barna kánya kergetőzött:

Rob mindenfelé otthagyta a névjegyét:

Ebéd után először a kisvasút melletti tölgyeket csodáltuk meg a Duna parton.

Aztán belevetettük magunkat a sűrűbe, hogy ilyen és még hatalmasabb nyárfákat láthassunk:

Ártéri platánossal sem igen találkoztam ezt megelőzően.

Elbi fényképezési technikáját is sikerült kicsit ellesni:

 Roel és Gyuri kelnek át egy vízfolyáson:

A Gemencben csodálatos rétek vannak tele virággal és nagyobbnál-nagyobb fákkal. Itt tömegesen nyílt a sárga nőszirom és a tőzike, ezek mellé pedig hét listás fűz és egy nyár társult.

David a legnagyobb fűznél (k: 8,5 méter).

Joseph magával hozta a túrákra matuzsálemi korú alig látó, nagyothalló tacskóját is. Minden elismerés a kutyáé, mindenhova velünk jött, plusz állandóan elkóborolt, úgyhogy kb. a normál táv 1,5-szörösét tette meg (amíg meg nem kapta a nyakörvét). Halált megvető bátorsággal ugrott bele mindenféle vízbe és mocsárba. Itt épp többen is fotózzuk, miközben gazdája nyugodtan nézi ahogy a kutya egyre mélyebbre és mélyebbre süllyed egy sáros keréknyomban:

Barabás Tamás mutatta meg az idei év eddigi legnagyobb fogását...

 ... egy erőteljes és egészséges 600-as tölgyet. Gyuri és Tamás a képen:

Az este remek hangulatban telt a szekszárdi Heimann szőlőbirtokon. Fantasztikus kilátás, remek ételek és borok vártak minket. A borokról valamint a borvidék és a pincészet történetéről Heimann Zoltán tartott érdekes előadást.

Az előétel után öt- vagy hatféle bort kóstoltunk, hogy pontosan mennyit, arra érthető okokból nem emlékszem. Itt azt hiszem a bikavér volt soron:

Újabb nap az erdőben. Míg egyesek a gőzöst fényképezik, Aubrey stoppol:

Egy-két szép tölgy és egy vadaskert után a nagy nyárfa felé vettük az irányt. Sokaknak mellbe vágó élmény volt, amint a 12 méteres rekorder nyárfa kibontakozott a sűrűből. Európa-szerte egyedülálló, egyelőre nem ismerünk hasonló méretűt.

"Osztrák vadásztacskó, minden tacskók között a legvakabb, legsüketebb, legöregebb..." Na jó ezt a gonosz viccet igazából egyáltalán nem érdemelte meg,  nincs semmi baja csak kicsit lepihent. Korát meghazudtoló módon végig jött velünk, bírta a strapát.

Az ezt követő 700-900-as nyárfák már alig-alig érték el többség ingerküszöbét, ahogy Elbi is írta elértük a telítést. A marica-foki nyárfát mégsem lehetett kihagyni és nem is okozott csalódást. Talán ez a Gemenc legöregebb nyárfája, korát 150 évre becsültük.

 

Egy újabb remek vacsora:

Vasárnap még hazafelé tartva megálltunk a bogyiszlói legelőn. Száradnak a tölgyek, de még mindig lenyűgöző látványt nyújt a terület. 8 éve és 2 napja jártunk itt, az akkori út legmeghatározóbb famániás élményeim egyike lett.

A legelő még a nagyobb tölgyekhez szokott nyugat-európai társainkat is ámulatba ejtette.