Idén Magyarország adott otthont az immár ötödik alkalommal megrendezett nemzetközi öreg fás találkozónak. Elsősorban nagy nyárfáink híre keltette fel a külföldi dendrománok érdeklődését. Mivel a társaság nagy része Budapestre érkezett, Gemenc felé tartva a lórévi legelőt útba ejtve hangolódhattunk a későbbi, kapitálisabb fákra.
Aubrey, Gordon, Roul és Lubos végeznek fajmeghatározást:
Eleinte senki sem akart az útról letérni, a magasabb aljnövényzetbe gázolni. Ehhez a térdig érő gazban álló 6,5 méteres nyárfához egyedül Marc merészkedett be.
Aubrey elégedetten vette tudomásul, hogy hazája (Írország) legnagyobb fűzfája méretesebb, mint a lóréviek.
Hiába a kényeskedés, gondoskodtunk róla, hogy a derékmagasságú csalánost senki se ússza meg. A sort - jellemző módon -Roel vezeti.
A télen nem sikerült megmérnünk ezt a fűzfát a magas vízállás miatt, most azonban Pósfai György felvette a listára:
Búcsú a Csepel-szigettől.
Érkezésünkkor az előző napi viharnak köszönhetően se áram, se víz nem volt a szálláson, így az egész esti program csúszott. Mivel nem volt mit tenni, Takács Marcival kilátogattunk a Keselyűsi útra, mely nyárfasoráról nevezetes. A legnagyobb nyárfát 9,5 méter körülinek mértük. A vindornyalaki után talán ez a legimpozánsabb nyárfánk. Törzse sértetlen, erőteljesen gyarapszik.
Elképesztő, hogy az út mellett mennyi nagy nyárfa áll. Ez egy erős 700-as:
A könnyen mászható magas törzset nem lehetett kihagyni, persze pillanatok alatt tele lettem hangyákkal - meg csípésekkel.
Este Rasztovits Ervin tartott érdekes előadást az éghajlatváltozás bükköseink elterjedésére gyakorolt hatásáról. A vadászházban óriási agancsok díszítették a falakat, némelyik hihetetlen méretekkel rendelkezett. Az egyiknek akkora szemága volt, hogy megállapítottuk: tulajdonosa legfeljebb csak a gátoldalban volt képes legelni (erről sajnos nincs képem).
Reggeli fények a szállásunk előtt. Ezen a napon már Elblinger Ferenc és Tóth Gábor is csatlakozott a túrához. Elbi remek beszámolója és képei elérhetőek a blogján, úgyhogy nem is strapáltam magam, hogy részletesen leírjam a további eseményeket.
Gemencben kicsit mások a léptékek, mint amit eddig megszoktam. Ez egy gyenge 400-as tölgy (k: 492 cm), de bevezettük a gemenci méter fogalmát is (1 gm ≈ 2,5 m).
Aubrey méri a nagy gemenci szilfát. Írországban 150 cm magasan kell mérni:
Kupaktanács a kutyás tölgynél.
A Gemenc egyik legszebb fája a szépreményű keselyűsi tölgy:
Tőlünk alig pár méterre egy fekete harkály kotorászott a korhadékban. A bizalmas madár percekig hagyta, hogy közelről fényképezzük.
Közben a magasban holló és barna kánya kergetőzött:
Rob mindenfelé otthagyta a névjegyét:
Ebéd után először a kisvasút melletti tölgyeket csodáltuk meg a Duna parton.
Aztán belevetettük magunkat a sűrűbe, hogy ilyen és még hatalmasabb nyárfákat láthassunk:
Ártéri platánossal sem igen találkoztam ezt megelőzően.
Elbi fényképezési technikáját is sikerült kicsit ellesni:
Roel és Gyuri kelnek át egy vízfolyáson:
A Gemencben csodálatos rétek vannak tele virággal és nagyobbnál-nagyobb fákkal. Itt tömegesen nyílt a sárga nőszirom és a tőzike, ezek mellé pedig hét listás fűz és egy nyár társult.
David a legnagyobb fűznél (k: 8,5 méter).
Joseph magával hozta a túrákra matuzsálemi korú alig látó, nagyothalló tacskóját is. Minden elismerés a kutyáé, mindenhova velünk jött, plusz állandóan elkóborolt, úgyhogy kb. a normál táv 1,5-szörösét tette meg (amíg meg nem kapta a nyakörvét). Halált megvető bátorsággal ugrott bele mindenféle vízbe és mocsárba. Itt épp többen is fotózzuk, miközben gazdája nyugodtan nézi ahogy a kutya egyre mélyebbre és mélyebbre süllyed egy sáros keréknyomban:
Barabás Tamás mutatta meg az idei év eddigi legnagyobb fogását...
... egy erőteljes és egészséges 600-as tölgyet. Gyuri és Tamás a képen:
Az este remek hangulatban telt a szekszárdi Heimann szőlőbirtokon. Fantasztikus kilátás, remek ételek és borok vártak minket. A borokról valamint a borvidék és a pincészet történetéről Heimann Zoltán tartott érdekes előadást.
Az előétel után öt- vagy hatféle bort kóstoltunk, hogy pontosan mennyit, arra érthető okokból nem emlékszem. Itt azt hiszem a bikavér volt soron:
Újabb nap az erdőben. Míg egyesek a gőzöst fényképezik, Aubrey stoppol:
Egy-két szép tölgy és egy vadaskert után a nagy nyárfa felé vettük az irányt. Sokaknak mellbe vágó élmény volt, amint a 12 méteres rekorder nyárfa kibontakozott a sűrűből. Európa-szerte egyedülálló, egyelőre nem ismerünk hasonló méretűt.
"Osztrák vadásztacskó, minden tacskók között a legvakabb, legsüketebb, legöregebb..." Na jó ezt a gonosz viccet igazából egyáltalán nem érdemelte meg, nincs semmi baja csak kicsit lepihent. Korát meghazudtoló módon végig jött velünk, bírta a strapát.
Az ezt követő 700-900-as nyárfák már alig-alig érték el többség ingerküszöbét, ahogy Elbi is írta elértük a telítést. A marica-foki nyárfát mégsem lehetett kihagyni és nem is okozott csalódást. Talán ez a Gemenc legöregebb nyárfája, korát 150 évre becsültük.
Vasárnap még hazafelé tartva megálltunk a bogyiszlói legelőn. Száradnak a tölgyek, de még mindig lenyűgöző látványt nyújt a terület. 8 éve és 2 napja jártunk itt, az akkori út legmeghatározóbb famániás élményeim egyike lett.
A legelő még a nagyobb tölgyekhez szokott nyugat-európai társainkat is ámulatba ejtette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése