Vasárnap a Szentendrei-szigetre látogatunk el, ami kitűnő dendromániás terepnek bizonyult. Nem tudtuk, merre érdemes keresgélni, ezért szúrópróbaszerűen néztünk ki egy-egy ártéri részre, hajóállomásra. Az időjárás nem volt kegyes hozzánk, többnyire esett az eső, nagy volt a sár. Ez mégsem szeghette kedvünket, hiszen mindjárt a legelején egy 765 cm-es nyárfába szaladtunk bele a váci révnél. Az általunk talált egytörzsű fák között most ez a listavezető.
Törzse ép, koronája egészséges, még sokáig elélhet.
Törzse ép, koronája egészséges, még sokáig elélhet.
Nem messze tőle, az ártéren nagy fehér nyár áll. Törzse alul erőteljesen kiszélesedik, ámulva mérjük körbe. Törzskörméret: 740 cm.
Ártér hagyásfákkal.
Van itt 770 cm-es nyár is, igaz ez kettős törzsű.
Végezve ezen a területen dél felé vettük az irányt. A sziget nagy része vízvédelmi terület, melyet a természetbúvárok engedély nélkül nem látogathatnak. Így csak a szentendrei révig hajthattunk. A révnél itt is méretes, 590 cm-es nyárfa fogadott.
Pár száz méterre északra, keskeny ártéri erdősávban 615 cm-es nyárfa áll.
Innen ismét északnak fordultunk. A kirándulás következő nagy meglepetése Pócsmegyeren fogadott bennünket. A rév közelében egy kúria udvarán nagy ezüstjuharra lettünk figyelmesek. A kaput zárva találtuk, de szerencsére kis idő múltán megjelent a tulajdonos, aki megengedte, hogy megmérjük a fát.
440 cm-es körméretével az ezütjuharok között a legnagyobb lehet az országban, és az összesített juharlistán is előkelő helyet foglal el.
Az 1780-ban épült kúria és a büszke gazda.
Még ellátogattunk a sziget északi csücskébe is. Itt egy szép fűzfaligetet találtunk két 600 cm-es és több kisebb fűzzel. Kevés ilyen nagy koronájú fűzzel találkoztam eddig:
A visegrádi vár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése