Idén elsőként ismét a tököli nyárfához látogattunk el. Jól tartja magát, minden esélye megvan, hogy elérje a 10 m-es törzskörméretet.
Áprilisban Szabadbattyán nagy nyárfáinál tettem egy villámlátogatást. 8 éve jártam itt, azóta a nagyobbik, 6,5 m-es fa mellé kerékpárút épült. A Sárvíz túlpartján álló kisebb, de szintén 600-as fehér nyárra ezúttal nem maradt idő.
Balatonkenese csónakkikötőjében áll a mindszentkállai kis tölgy testvére, melyet ugyanakkor ültettem. Érdekes módon ez sokáig csak sínylődött, lassan fejlődött. Pár éve azonban megindult és a Balaton partján végleges helyére kerülhetett. A talaj nem túl jó, pár centi humuszréteg alatt iszapos feltöltés kezdődik. De legalább a vízellátással nincs probléma.
2016-ban jártunk Zsennyén, ott is begyűjtöttünk pár makkot a nevezetes tölgyről. Ebből három csemetét nevelgettem pár évig, mígnem ezek is a kenesei kikötőbe kerültek. Ültetést követően a területet széttúrták, a locsolásukkal nemigen foglalkozott senki - nem tudom megmaradnak-e.
Nyáron aztán a mindszentkállai tölgyet is meglátogattuk. Augusztus elején a törzskörmérete 97 cm volt. 2007-ben sarjadt, és 2009-ben érte el a 130 cm-es magasságot, amikortól egyáltalán mérhetővé vált a körmérete. Jelenlegi kerületét mintegy 14 év alatt érte el, így csaknem 7 cm/év volt az átlagos gyarapodása eddig.
Októberben a Diósjenő melletti tompakaréjú juhart (opáljuhart) kerestük fel, melyről Korda Márton tanulmányában olvastam. A fáról már 1952-ből származó adat is van, Korda pedig 2012-ben 294 cm-esnek mérte. Kíváncsi voltam, hogy mekkora most a fa, felfér-e vajon Pósfai György listájára.
Mi 275 cm-nek mértük a törzskerületét, így feltehetően nem "listás". Viszont a fa kitűnő állapotban van, és sokkal egészségesebb képet fest, mint a körülötte álló bükkök, fenyők. Alatta megjelent az újulat, mely a leírás szerint 2012-ben még egyáltalán nem volt jelen. Kérge a hegyi juharéhoz hasonlóan repedezett, cserepekben leváló. Levele is hasonló a hegyi juharéhoz, de egymás mellé helyezve azért jól megkülönböztethetők.
Diósjenőből a Naszály felé vettük az irányt, hogy meglátogassuk az ország egyik legkiválóbb mezei juharát a Gyadai-rét közelében. Mi Ősagárd felől közelítettük meg, útba ejtve egyik legnagyobb vadkörténket. Fekvése remek, törzskörmérete 3,5 m körül van.
Egy pazar rét a végében áll a nagy mezei juhar. Háborítatlan, a turisták jellemzően már nem jönnek el idáig. Hivatalosan már Kosdhoz tartozik.
A fa törzsére felmászva vettem csak észre, hogy lódarazsak vertek tanyát valamelyik odvában, így gyorsan odébbálltam. A törzs így leméretlen maradt, 4,4 m körül van.
Ősagárdon érdemes még megnézni az evangélikus templom kertjének szép, 400-as hársfáját. Hazafelé még felkerestük a vácdukai hársat is, melyről Szél Győző és Torma Zoltán is hírt adott korábban. Mára elérte a 6 m-es törzskörméretet.
Vácduka és környéke igen erős nagy fákban, többek között van errefelé 500-as fekete dió és japánakác is, melyekre sajnos már nem jutott időnk.
Idén még eljutottunk a Mátrába, ahol bejártuk a 2020 elején felfedezett szép bükköst. Sajnos volt azóta pusztulás, nem minden fát találtunk meg. A kék háromszög jelzésű út mellett áll ez a szép, 425 cm-es példány:
Kicsit távolabb, a déli sípálya mellett 980 m-es magasságban áll egy még vastagabb, 465 cm-es példány. Ez a legmagasabban álló listás fánk, melyet eddig láttam.
Szél Győzőtől tudom, hogy jócskán vannak még hasonló magasságban álló nagy fáink. A rekorder egy 1007 m-en álló korai juhar lehet, melyet most nem kerestünk fel.
A faültetési kedv idén is kitartott, ezúttal egy-egy gyertyán, turkesztáni szil és tűzvörös juhar került a telekre. Sajnos, ezekből előszeretettel lakmároztak az őzek és szarvasok, így a kezdet kicsit viszontagságos volt számukra. Viszont a tavalyi ültetések szépek, erős növekedést mutattak már az első évben. A képen a mongol hárs lombja:
