Fűzfás legelő - Vereb tölgye

Az ember soha nem tudhatja, mikor botlik nagy fákba. Van olyan, hogy egész nap úton van, és nem talál semmit, de szerencsére olyan is előfordul néha, hogy váratlanul több nagy fára lel.

A hétvégén egy rövid délelőtti kirándulást terveztünk az egykori verebi Végh-kastély parkjába. Vereb felé hajtva azonban még Lovasberény határában egy kicsi fás legelőt pillantottunk meg. Fejér megye nem a fás legelőiről nevezetes, ez a második, amit eddig találtunk, többet nem is ismerek. A legelő fái kivétel nélkül füzek, és igen sok közülük listás méretű.

4-500-as füzek ligete. Hátul alacsonyan szétágazó törzsű 605 cm-es példány:

A legelő keleti felén sűrű bozótban több nagy fűz áll egy sorban, ez 625 cm-es:

Mindjárt mellette magasodik egy 715 cm-es törzskerületű. Emellett egy másik 600-as fűz áll, de erről nem sikerült normális képet készíteni. A 700-as:

Mindenfelé méretes füzek. A középső fa 695 cm-es, jobbra tőle hátul 620 cm-es, balra többtörzsű 670 cm-es.

A 620 -as kicsit közelebbről:

A verebi park is tudott még meglepetéssel szolgálni. Őszintén szólva nem nagyon számítottunk rá, hogy lesz itt igazán nagy fa. A kastélyt a világháború után széthordták, helyén szovjet katonai emlékmű áll. A park eredeti növényzete is régebben kipusztulhatott, de egy tölgynek valahogy sikerült megmaradnia. Tözse 515 cm kerületű.

Kis tölgyfa

Alábbi bejegyezésem címéből következően kicsit furcsának tűnhet, de a korábbiakhoz hasonlóan ennek is van dendromániás vonatkozása.

2007. március 29-én Pósfai György könyvismertetőt tartott Győrben, amire mi is ellátogattunk. Persze ha már arrafelé jártunk, nagy fákat is útba ejtettünk, köztük a hédervári tölgyet. A fa látványa nagyon meglepő volt, hiszen ahhoz képest, hogy törzse és vastag ágai teljesen ki voltak betonozva egészen egészségesnek tűnt. A körülötte álló fiatalabb tölgyekkel ellentétben már javában rügyezett, koronája alatt pedig rengeteg makk hevert.

A hédervári tölgy. Magyarország legidősebb fájának tartják, korát 700 évesre becsülik. Miközben a fa alatt tettünk-vettünk, nem is gondoltuk, hogy milyen ingatag lehet az egyensúlya. Egy hét múlva derékba tört.

Gyűjtöttem négy makkot, amiket hazaérve gyorsan elültettem. Kettő csírázott ki, és az egyikből mára szép kis csemete fejlődött.

Pár naposan:

Idén tavasszal nagyon megindult, ebben az évben legalább másfél métert nőtt. Sajnos a kert, ahol addig nőtt, nem elég nagy egy tölgyfa számára. Muszáj volt találni neki egy végleges helyet.

Áprilisban:

Egy olyan helyet kerestem, ami közel áll a szívemhez, ugyanakkor a tölgy termőhelyi igényeit is kielégíti. Mocsártölgyről lévén szó (a kocsányos tölgy egyik termőhelyi változata), sok vízre van szüksége. Végül a választásom Mindszentkállára esett. A faluközpontban van egy „mosónak” nevezett, kővel foglalt kis medence, melyet forrás táplál. Arra gondoltam, hogy ha valahol, akkor emellett biztosan elég magas a talajvízszint.

Egyeztettünk a polgármester úrral, aki belegyezett a faültetésbe, sőt nagyon örült az ötletnek. Október végén ültettük el a fát. Nem is sejtettük, hogy egy egész csapat fog várni helyszínen. A polgármester, a falugondnok, és a szomszédos ház tulajdonosa is segített az ültetésben, ráadásul egy jó adag fekete földet is hoztak. A földcsere nem is volt rossz ötlet, a talaj elég kövesnek bizonyult. A vízellátással kapcsolatban nem tévedtem, kb. 60 cm mélyen meg is jelent a víz, remélem ez azért nem túl magas.

Ültetés közben.

A faültetők:

Az ültetés után két héttel. Egy év múlva kiderül, hogy sikerült-e megerednie.

Vöröstó

Nem gondoltam volna, hogy a Balaton-felvidék olyan meglepetéseket tartogat, mint a vöröstói fás legelő. A legelő a falu fölött húzódik, felkapaszkodva hatalmas kilátás tárul a szemünk elé. Szemben a Kab-hegy:

Kálvária:

A legelő nagyon változatos képet mutat. A jelekből ítélve egyes részeit még mindig legeltetik, más részeit pedig teljesen benőtte az erdő. Nagy része azonban bozótos, ahol a famatuzsálemeket szinte áthatolhatatlanul sűrű vadrózsa, kökény és galagonyarengeteg védelmezi.

A legelőn a tölgyek dominálnak, ezekből jópár négyszázasat mértünk. Ez a 450 cm törzskörméretű tölgy egy erdei tisztás közepén terpeszkedik:

Találtunk egy ötszázas tölgyet is, de ez sajnos teljesen halottnak bizonyult.

Még rajta az elszáradt levelek:

A legnagyobb meglepetést a gyertyánok okozták. A tölgyek között itt-ott feltűnő vénségek igen nagy méreteket értek el. Némelyik már lyukacsos, mint egy öreg olajfa, de van itt erőtől duzzadó, hatalmas koronájú példány is, ez 370 cm körüli:

Háromszázasból közel tízet mértünk, de akadt nagyobb is. A legelő északi részén odvas, viharvert gyertyán áll. Törzskörmérete 415 cm, de fénykorában 480 cm körül lehetett:

A legnagyobb gyertyán az elszáradt ötszázas tölgytől nem messze, egy beerdősült részen bukkant fel.

Elől is nagy gyertyán, de mögötte az "igazi":

Törzse már elkezdett ketté hasadni, de azért még jól tartja mgatát.

460 cm-es körméretével egyéni rekord:

Nyolc nap a Dél-Alföldön

Szeged, Gyula és Szarvas környéke az Alföld famatuzsálemekben leggazdagabb részei közé tartozik. A múlt héten ide látogattunk el, így sok nagy fát csodálahattunk meg.

Az első fa, amit felkerestünk, a harkakötönyi tölgy volt, Szeged felé hajtva éppen útbaesett. Homokos úton haladtunk, feketefenyveseket, fehérnyárasokat hagytunk el, egy tanyán kértünk útbaigazítást, mire egy akácosban megtaláltuk. Tényleg teljesen valószerűtlen ilyen fát találni ezen a vidéken. Magas, egyenes törzsű, talán az egyik legimpozánsabb tölgy, amit eddig láttam. Törzskörmérete 675 cm.

A viharok már erősen megtépázták a koronáját. Nagy ágait huzalok fogják össze, szétnyílt törzsét két menetes szár tartja egyben.

Nagy vihar készülődik, kicsit meg is áztunk.

A következő két nap Szeged környékén néztünk fákat, és maga Pósfai György volt a kalauzunk. Először a deszki tölgyfát látogattuk meg. A fa jó állapotban van, hatalmas koronájú.

A deszki tölgy. Törzskörméret 620 cm:

Másnap nyárfanézőbe mentünk. Első célpontunk a percsorai gátőrház közelében álló Hétnővér nyárfa volt. Dóc felől egy töltésen közelítettük meg. Útközben gyurgyalagcsapatokat figyeltünk meg, György ritka madarat, egy barna kányát is észrevett.

Kócsagtelep:

A hatalmas fehér nyár a töltés tövében áll, törzskörmérete egy kiálló csonkkal együtt mérve alig marad el a tíz métertől. A közelében álló tábla szerint 140 éves, ami teljesen elképzelhető.

Mellette igen kicsinek érezzük magunkat.

A nagy nyárfa csak bemelegítés volt, az igazi kaland csak ezután következett. György javaslatára gumicsónakal átkeltünk a Tiszán, hogy a körtvélyesi holtág nagy nyárfáit is megnézzük.

Egy kikötésre alkalmas helyet kéne találni:

Mindjárt a túlparton a nyárfák talán legszebb példányát csodálhattuk meg. A Hétnővérnél ugyan kisebb körméretű, de még lenyűgözőbb ez a fa. A rakétaszerű, hibátlan törzshöz 730 cm-es körméret és hatalmas korona társul:

A másik oldalról:

A körtvélyesi dzsungel sok óriást rejt még. Nem messze az előző fától áll ez a csaknem 8,5 méteres törzskörméretű nyár:

Az erdő számos hatszázas nyárfája közül kettővel találkoztunk, a többire most nem jutott idő. A viszafelé úton is páratlan élményben volt részünk: öt fekete gólyát láthattunk igen közelről, egy tölgyfa száraz ágáról repültek fel.

Szegedet elhagyva Gyula felé vettük az irányt. Több nagy fát is útba ejtettünk, köztük a Békéscsaba határában álló nevezetes fehér nyárfákat: a Bandikafát és a Cimbora-/Jancsikafát.

A Bandikafa. Nevét a szerencsétlenül járt báró Wenckheim Bandikáról kapta, aki leesett a fáról és nyomorék lett. A fa lassan listás méretű lesz, törzskörmérete 585 cm.

Innen pár száz méterre áll a Cimborafa. A előző fánál jóval nagyobb törzsének kerülete 745 cm.

Roskatag, töredező óriás.

Következő nap a Bányaréti-tölgyest és a mályvádi tölgyet kerestük meg. A fák hosszú gyaloglással érhetők el. Utunk a határ mellett, a Fekete-Körös partján majd erdőben vezetett.

Az erdőbe belépni tilos és életveszélyes:

Nem hagytuk, hogy a figyelmeztető táblák elriasszanak, és nem is bántuk meg. Az erdőben zengett a madárdal, többfelé őzeket riasztottunk meg, az erdő alja pedig hatalmas őzlábgombákkal volt tele.

A Bányaréti-tölgyes. A fák várakozáson felüli méretűek voltak. Hat négyszázast és egy ötszázast is mértünk.

495 cm-es törzskörméretű tölgy:

Ez itt a legvastagabb, törzskörmérete 515 cm:

Sajnos a tölgyes pusztul, a matuzsálemek száradnak és nincs utánpótlásuk. Magyarország 1000. természetvédelmi területe:

A tölgyest magunk mögött hagyva továbbindultunk a mályvádi tölgy felé. Az öreg tölgy egészséges, koronája órási, törzse magas és sértetlen. Törzskörméret: 610 cm.

Az erdő királya távol a világ zajától:

A túra után jólesett a fürdőzés a gyulai Várfürdőben. Az élvezetet fokozta a park hatalams, 750 cm törzskörméretű platánfája:

Sajnos koronájának egyik fele szárad, de azért még jó állapotban van.

Utunk következő állomása Szarvas volt. Útközben beugrottunk Gerlára. A kastély rettenetes állapotban van, a parkot felverei a gaz és a bozót. Szép formájú ötszázas tölgye is pusztulásnak indult:

Nem messze található Póstelek. Azt hallottuk, hogy itt is lehetnek nagy fák, így ide is benéztünk. Elhanyagolt park és egy teljesen romos kastély fogadott bennünket. Igazán nagy fát nem találtunk, a legérdekesebb talán egy 80 cm-es törzskerületű borostyán volt, mely egy háromszázas tölgyre futott fel.

Póstelek nyomós kútja:

Szarvasi szállásunk a Körös holtágának partján volt, közel a hatszázas tölgyeket rejtő Anna-ligethez. Itt is vízen közelítettük meg a fákat:

Szerncsére mindkét tölgy él még, korábban hallottunk olyan hírt, hogy az egyik elpusztult.

A kisebbik hatszázas: kerek koronájú, egészséges fa:

Azért itt is volt munka az aljnövényzettel. A hibátlan törzs 640 cm körméretű.

Tőle pár méterre áll a másik tölgy. Törzse nagyon ki van korhadva, kerülete 650 cm.

Koronájából időről-időre nagy ágak törnek le. Nem sok ideje lehet hátra.

Vannak itt még nagy tölgyek. Ez a kastéllyal szemben álló példány 515 cm törzskörméretű:

Ha már Szarvason jártunk, nem hagyhattuk ki a híres arborétumot, a Pepi-kertet sem. A szép gyűjtemény legnevezetesebb fája egy mamutfenyő, mely alig több mint egy évszázad alatt is tekintélyes méreteket ért el: törzskerülete 560 cm.

A park egyik idősebb részén ötszázas kocsányos tölgy lepett meg minket:

Egy másik arborétumba, a tiszakürtibe is ellátogattunk. Legszebb fája egy 580 cm-es törzskerületű pompás tölgyfa:

Jókora korona, méretes törzs. Egy tisztás közepén áll, nagy helye van.

Hazafelé menet még megnéztük Hetényegyháza hatszázas tölgyének maradványait. A fa 2006. júniusában kettéhasadt. Törzsének egy része állt még egy darabig, majd az is ledőlt. Emlékére a csonk mellé makkjából nevelt tölgycsemetét ültettek.