2023 fái

Idén elsőként ismét a tököli nyárfához látogattunk el. Jól tartja magát, minden esélye megvan, hogy elérje a 10 m-es törzskörméretet.

Áprilisban Szabadbattyán nagy nyárfáinál tettem egy villámlátogatást. 8 éve jártam itt, azóta a nagyobbik, 6,5 m-es fa mellé kerékpárút épült. A Sárvíz túlpartján álló kisebb, de szintén 600-as fehér nyárra ezúttal nem maradt idő.

Balatonkenese csónakkikötőjében áll a mindszentkállai kis tölgy testvére, melyet ugyanakkor ültettem. Érdekes módon ez sokáig csak sínylődött, lassan fejlődött. Pár éve azonban megindult és a Balaton partján végleges helyére kerülhetett. A talaj nem túl jó, pár centi humuszréteg alatt iszapos feltöltés kezdődik. De legalább a vízellátással nincs probléma.

2016-ban jártunk Zsennyén, ott is begyűjtöttünk pár makkot a nevezetes tölgyről. Ebből három csemetét nevelgettem pár évig, mígnem ezek is a kenesei kikötőbe kerültek. Ültetést követően a területet széttúrták, a locsolásukkal nemigen foglalkozott senki - nem tudom megmaradnak-e.

Nyáron aztán a mindszentkállai tölgyet is meglátogattuk. Augusztus elején a törzskörmérete 97 cm volt. 2007-ben sarjadt, és 2009-ben érte el a 130 cm-es magasságot, amikortól egyáltalán mérhetővé vált a körmérete. Jelenlegi kerületét mintegy 14 év alatt érte el, így csaknem 7 cm/év volt az átlagos gyarapodása eddig.

Októberben a Diósjenő melletti tompakaréjú juhart (opáljuhart) kerestük fel, melyről Korda Márton tanulmányában olvastam. A fáról már 1952-ből származó adat is van, Korda pedig 2012-ben 294 cm-esnek mérte. Kíváncsi voltam, hogy mekkora most a fa, felfér-e vajon Pósfai György listájára.

Mi 275 cm-nek mértük a törzskerületét, így feltehetően nem "listás". Viszont a fa kitűnő állapotban van, és sokkal egészségesebb képet fest, mint a körülötte álló bükkök, fenyők. Alatta megjelent az újulat, mely a leírás szerint 2012-ben még egyáltalán nem volt jelen. Kérge a hegyi juharéhoz hasonlóan repedezett, cserepekben leváló. Levele is hasonló a hegyi juharéhoz, de egymás mellé helyezve azért jól megkülönböztethetők.

Diósjenőből a Naszály felé vettük az irányt, hogy meglátogassuk az ország egyik legkiválóbb mezei juharát a Gyadai-rét közelében. Mi Ősagárd felől közelítettük meg, útba ejtve egyik legnagyobb vadkörténket. Fekvése remek, törzskörmérete 3,5 m körül van.

Egy pazar rét a végében áll a nagy mezei juhar. Háborítatlan, a turisták jellemzően már nem jönnek el idáig. Hivatalosan már Kosdhoz tartozik.

A fa törzsére felmászva vettem csak észre, hogy lódarazsak vertek tanyát valamelyik odvában, így gyorsan odébbálltam. A törzs így leméretlen maradt, 4,4 m körül van.

Ősagárdon érdemes még megnézni az evangélikus templom kertjének szép, 400-as hársfáját. Hazafelé még felkerestük a vácdukai hársat is, melyről Szél Győző és Torma Zoltán is hírt adott korábban. Mára elérte a 6 m-es törzskörméretet.

 

Vácduka és környéke igen erős nagy fákban, többek között van errefelé 500-as fekete dió és japánakác is, melyekre sajnos már nem jutott időnk.

Idén még eljutottunk a Mátrába, ahol bejártuk a 2020 elején felfedezett szép bükköst. Sajnos volt azóta pusztulás, nem minden fát találtunk meg. A kék háromszög jelzésű út mellett áll ez a szép, 425 cm-es példány:

Kicsit távolabb, a déli sípálya mellett 980 m-es magasságban áll egy még vastagabb, 465 cm-es példány. Ez a legmagasabban álló listás fánk, melyet eddig láttam.

Szél Győzőtől tudom, hogy jócskán vannak még hasonló magasságban álló nagy fáink. A rekorder egy 1007 m-en álló korai juhar lehet, melyet most nem kerestünk fel.

A faültetési kedv idén is kitartott, ezúttal egy-egy gyertyán, turkesztáni szil és tűzvörös juhar került a telekre. Sajnos, ezekből előszeretettel lakmároztak az őzek és szarvasok, így a kezdet kicsit viszontagságos volt számukra. Viszont a tavalyi ültetések szépek, erős növekedést mutattak már az első évben. A képen a mongol hárs lombja:

2022 fái

Évente legalább egyszer ellátogatunk a tököli nyárfához, erre idén már februárban sor került. A fa ekkor 956 cm-es volt.

Csoportkép a nagy fánál

2022 legkiemelkedőbb dendromán élménye márciusi egri kirándulásunk volt, mely alkalmával megnéztünk néhány pazar fát; elsőnek az érsekkerti platánt. Remek fa, a platánok halhatatlanságát sugározza. 

Hibátlan, hatalmas lombkorona

Már 7 m felettinek mértük. A fürdő fáit sajnos ki kellett hagyjuk, pedig nagyon kíváncsi lennék, hogy az ottani, még nagyobb fa hány centinél jár. Úgy tudom, 2004 óta nem ellenőrizte senki.

Természetesen a fő célpont az egerbaktai tölgy volt. Már az odavezető séta is nagy élmény, az erdő remek, a nagy fa pedig mondhatni tökéletes. Rét, patak, nyugalom  - azt hiszem többet nem is kívánhatna az ember. Tartotta a 2 cm/év növekedési ütemet. Egyedül a nagy szárazság volt lehangoló és akkor még nem is sejtettük mi vár ránk az idén.

Masszív gyökerek nyújtóznak lefelé.

Egerben még leellenőriztük a Hatvani kapu tér déli ostorfáját, melyet Elbi jelentett még pár éve. Körmérete 300 cm feletti, így ez az egyik legnagyobb, amit ismerek.

Hátul a nagy ostorfa.

Az idei év szomorú vesztesége volt számomra a mindszentkállai legelő nagy cserfájának pusztulása. Életerős fa volt, közel az 5 méterhez, így biztos voltam benne, hogy most listássá avathatjuk. Helyette ez a kép fogadott. 

A sűrűből csak egy torzó emelkedik ki.

A környezetből ítélve a fa már egy-két éve összeroppanhatott. Kevés a nagy tölgy errefelé. Titkos kedvencem volt, nagy kár érte.

Sárszentmihályon járva vetettünk egy pillantást a kastélypark szinte megközelíthetetlen kocsányos tölgyére. Hosszan elnyúló oldalágai igen látványosak. 2008-ban 475 cm volt a kerülte, most már jó eséllyel túl van az 5 méteren.

A mérést ezúttal meg sem kíséreltük.

A már-már elviselhetetlen júliusi hőségben ellátogattunk a Budai Arborétumba. Kíváncsi voltam a fák hogy bírják itt a viszontagságokat. Az Alsó és Felső Kertre osztott park ingyen látogatható, nagyon kellemes hely. A Felső Kertben vannak az idősebb fák, mi most ezt néztük meg. Erre a részre kicsit nehezebb bejutni, mert csak hétköznap van nyitva.

A jobb oldalon egy amerikai hárs. Szemben az elegánsabb európai fajokkal ennek jellemzően szabálytalan koronája van.

A mongol hárs remekül érzi itt magát.

Úgy tűnik a szárazságot a kaukázusi éger is jól tűri.

Az ország legidősebb perzsa varázsfájának részlete.

Az arborétum egyik büszkesége ez a libanoni tölgy.

Kis liget keleti gyertyánnal. Ezt a részt gondosan locsolták.

Szél Győző adott hírt a Csalogány utca feltételezhetően rekorder, ~3,5 méteres törzskörméretű papíreperfájáról.  A környezet nem túl szívderítő, a fa viszont bőven kárpótol. Van néhány száraz ága, de amúgy jó állapotban van.

A sok dudorral, kinövéssel igazi egyéniség ez a fa.

Az idén nem volt lehetőségem, hogy nagy fák után járjak. Helyette valamennyire mégiscsak dendromán aktivitásként a telkünk kiszáradt fáit próbáltam pótolni. A megüresedett helyekre opáljuhar, francia juhar, tatár juhar és mongol hárs került. Remélhetőleg ezek jobban bírják majd a következő éveket. Van még bőven tervem a telepítendő fajokat tekintve, meglátjuk meddig tart még a lelkesedés. 

Búcsúzóul egy novemberi kép a Budakeszi Herbáriumból.

2021 fái

2021 nem a nagy fákról marad emlékezetes a számomra. Pedig jól indult az év; már január elején rekordergyanús, 350 cm-es déli ostorfát találtunk Kispesten, a Wekerletelepen. A városrészben egyébként a nyugati ostorfák dominálnak, ebből aztán be is gyűjtöttünk hat listásat. A legnagyobb a maga 375 cm-es körméretével egyébként egészen előkelő helyet foglal el az ostorfák listáján.

 

Kora tavaszi kirándulásunk Romhányra vezetett, ahol első számú célpontunk természetesen a nevezetes török mogyoró volt. Nem igazán készült az utóbbi években olyan nagyfás gyűjtés, melyben ne szerepelne, még az 1963-as Kertészeti lexikon is közöl róla képet. Lenyűgöző fa, rám igen nagy hatással volt.

 

Az ősöreg mogyoró épp olyan, mint a 60-as évekbeli képeken

 

Aztán még az ev első felében szüleim is találtak egy 405 cm-es szilfát Hévízen, a lefolyó közelében.

Derék szilfa Hévízen

 

Az Agostyáni Arborétumban tett sétánk nem eredményezett újabb listás találatot, de a pazar fenyők miatt mindenképpen érdemes volt ide is ellátogatni. 

Különleges szépségű fenyő az Agostyáni Arborétumban

 

Egészen  őszig váratott magára a következő dendromániás élmény. Novemberben Dömösön kirándultunk, ekkor a Vadálló-kövek felé vezető turistaút mentén láttunk két 300-as gyertyánt. Ezeket úgy 10 éve is nézegettem már mérőszalag nélkül. Most egy sál segítségével bizonyosodtunk meg róla, hogy a listán a helyük.

Szép gyertyán Dömös határában

 

Az év utolsó napjaiban Fejér megyében néztünk körül, felkerestünk pár régi ismerőst. A mohai park nagy nyárfája jelenleg 590 cm-es. Nincs túl jó állapotban, 2009 óta mindössze 10 cm-t gyarapodott. Viszont a közelében álló platán szépen növekszik jövőre listás lehet.

 A mohai nyárfa, valószínűleg már nem lép be a 600-as klubba

 

Bár a környék egyik turistalátványossága a Gaja-szurdok Bodajk közelében, még sosem jártam erre. Nem is sejtettem, hogy listás tölgy is akad itt; egy 545 cm-es példány a völgy legvastagabb fája. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy 130 cm-en elágazik, fele sajnos letört.

A nagy tölgy megmaradt ága 420 cm-es

 

A fehérvárcsurgói park 2006-os felkeresése maradandó emlék számomra. Itt akadtunk rá ugyanis első kapitális találatunkra, egy addig listázatlan kőrisre. Sajnos, ez azóta elpusztult, de csonkja még látható. Hasonlóan nagy élményt nyújtott a kastély mögötti nagy jegenyefenyő. Akkor még nem tudtuk, hogy országosan is ez az egyik legjelentősebb példány. Nem rég ez a fa is megadta magát, hatalmas, derékba tört törzse a földön hever. Egy ágacska még megmaradt, de nincs sok élet benne.

A nagy fenyő maradványa, és szomszédja, egy pompás hárs

 

Ellátogattunk a csalai fűzhöz is, melynek megtalálása szintén korai dendromán emlékeim közé tartozik. Számomra ez a legkedvesebb fa, 13 év alatt számtalanszor jártam nála. Ez idő alatt koronájának nagy részét elveszítette, összetöpörödött. Törzse ennek ellenére majdnem kifogástalan állapotban van, korhadás mindössze egy oldalon látható rajta. Kíváncsi vagyok meddig él még. Körmérete 3-3,5 cm-t gyarapszik évente. Jelenleg 790 cm-es, így a 8 m elérésére jó esélye van.

A csalai fűz közelről

 

Talán említésre méltó még, hogy a listavárományos fákat megjelenítő térképemet, mintegy 10 év után végre frissítettem.

2020 fái

2020 sem a nagy fakeresések éve volt számomra. Leginkább egyéb teendőkkel kapcsolatos útjaim során akadtam egy-egy találatra, vagy régi ismerősöket kerestem fel. Jellemző, hogy sokszor mérőszalag sem volt nálam, ezt a hibát idén már nem követem el. Egyetlen célzott fakereső túránk a pölöskei volt.

A januárt a Kékes megmászásával kezdtük. Mindjárt a csúcs alatt, a kék háromszög jelzésen lefelé ereszkedve szép bükkös fogadott, szemre listás példányokkal. Mérőszalag sajnos nem volt nálam, pedig ezek között akár az ország legmagasabban álló listás fája is lehet.

Vastag bükk a Kékes alatt

Februárban Alcsúton vegyültünk el a tömegben a hóvirágok nyílásakor. Kétségtelenül szép a sok hóvirág, de nem szívesen jönnék ide többet ilyenkor. Akkor már inkább az adonyi ártér.

A legnagyobb alcsúti platán kifogástalan állapotban

A székesfehérvári Sóstó "Három nővér" fűzfacsoportja régi ismerős. Legfeljebb a fehérvári dendrománokat hozza lázba, nekem kedves emlék.

A legnagyobb fűz Sóstón, derék 500-as

Felkerestünk pár nagy tölgyet Budapest környékén. Meglepetésemre a galgamácsai 600-as tölgy még tartja magát. A kisebbik viszont már rég nincs meg.

A Csuzi-rét nagy tölgye Galgamácsa határában

Az előzőhöz hasonlóan pazar fekvésű a Basa-rét tölgye Gödöllő határában. Egy nagy ága lehasadt valamikor nem rég, de ettől eltekintve jó állapotban van.

Hátul a nagy tölgy, már közel a 600-as klubhoz

Ugrás Mindszentkállára, a kis tölgyhöz, ami már nem is olyan kicsi. Története itt olvasható. Sajnos, túl közel van a szomszéd házhoz, kevés neki a hely. Remélem azért nem piszkálják majd.

A kis tölgy lombfakadáskor

Májusban Maglód határában az M0-ról kifigyelt területet vettük célba. Ha a folytonos zúgástól eltekintünk, nagyon kellemes környék ligetekkel, hívogató lombokkal. Egy 700-as (47.435250, 19.331024) és egy alacsonyan elágazó 800-as füzet találtunk itt (47.429750, 19.332648).

8 méteres, alacsonyan elágazó fűz Maglód határában

Októberben jártunk az Őrségben. Ha már itt voltunk, természetesen nem hagyhattuk ki Szalafő csodálatos tölgyét.

Szalafő hibátlan 600-as tölgye, jó erőben van

Őrségi kirándulásunk véletlen találata egy szép házi berkenye volt Őriszentpéteren (46.8402234, 16.4036537).

230 cm-es házi berkenye Őriszentpéteren

Hazafelé beugrottunk Vindornyalakra is. Sokadik alkalommal jártam is, és sokadik alkalommal döbbentett meg ez a fa.

Vindornyalaki nyár, elképesztő méretek

Ugyanezen az úton hazafelé betértünk még Szigligetre is. Egyszer már okozott meglepetést a település kastélyparkjával. Újabb meglepetésként tapasztaltuk, hogy a Tapolca-patak partján, a kastélypark mintegy folytatásaként néhol kissé dzsungeles területen sok szép öreg fa áll. Egy különös platánt találtunk itt (46.798167, 17.428361). Nagyon nehéz mérni a sok dudortól, bütyöktől. Biztosan listás (~6,1 m), de pontos méretet nem tudnék mondani. Érdemes lenne itt még körülnézni.

Szigligeti "szépség"

És még egy fa zárásként, már az új évből: 350 cm kerületű déli ostorfa, melynél nagyobbat egyelőre nem tudok ebből a fajból. A címe: 1192 Budapest, Mészáros Lőrinc utca 40.

Déli ostorfa a fővárosban

Pölöske

Aki valamennyire követi a hazai dendromán eseményeket, az nyilván hallott az idei év eddigi legnagyobb szenzációjáról, a pölöskei erdőről, illetve a közeli kapitális tölgyről. Önmagában már az is figyelemre méltó teljesítmény, hogy Pósfai Gyuri 3 óra alatt az összes jelzett fát végigjárta, azonban emellett még két hatalmas tölgyet is talált. Ebből sikerült azt a következtetést levonni, hogy lehet ott még felfedezni való, így az első adandó alkalommal ellátogattunk a területre.

Fantasztikus az erdő, itt-ott rétek szabdalják.

Szép gyertyánok, vadkörték teszik változatossá a tölgyest.

Észak felől közelítve a legnagyobb tölgyet vettük célba. Csak úgy műholdkép alapján kerestük, nem is lett meg egykönnyen. Az erdőt átszelő utaktól távolabb áll, nehéz kiszúrni a sűrűben.

Mesebeli fa. Az ágrendszere is lenyűgöző, erőt sugároz. Talán ez a legegészségesebb listás fa az erdőben.

Nem messze áll tőle ez a hasonló törzskerületű, ám egészen más habitusú tölgy. Nem tudom eldönteni, hogy a kettő közül melyik az impresszívebb. Ennél igazibb, magas törzsű tölgyfa kevés lehet. Megjelenésében emlékeztet a boncodföldei gesztenyére.

Ekkorra már elég sokat bujkáltunk a sűrűben nagy fákat keresve. A dús vegetációban nem lehet már messzire ellátni, így arra gondoltunk most nem sok esélyünk van már újabb fákat kiszúrni. Az izgalmak mégis most kezdődtek: az előző tölgy fényképezése közben feltűnt egy törzs a sűrűben.

Közelebb érve egy derék, 548 cm-es tölgy bontakozott ki. Igen szép formájú, minden oldalról szabályos törzsű. Ekkor még azt találgattuk, hogy nem a közeli, 537 cm-rel listára kerülő tölgybe botlottunk-e bele.

Azonban újra feltűnt egy fa, még éppen látótávolságban. Közelebb érve látszott, hogy még vastagabb fával van dolgunk, ami egyértelművé tette, hogy ezek új találatok.

Egy tölgy, ráadásul 608 cm-nél kisebbet nem tudtunk mérni. Igaz ez alul terpeszes, és a talaj is ferde kissé, így a hivatalos méret lehet, hogy elmarad majd ettől. Nincs túl jó állapotban sok körülötte a lehullott, száraz ág.

Több listás fát most nem találtunk, de ez korántsem jelenti azt, hogy nem húzódhatott meg egy-egy óriás valamelyik eldugottabb részen. Lombtalan időben vissza kell még térni ide. Sétáltunk még egy kicsit az erdőben. Az előbb említett 537 cm-es fa a távolban:

Hát ilyen ez az erdő. Erős négyszázas tölgy, mögötte egy ötszázas:

Ez a tölgyes határozottan jobb állapotban van, mint a sárvári. Ennek ellenére itt is van bennünk valamiféle nyomasztó elmúlás-érzés. Az öreg tölgyek ágai fölé sok helyen az újulat magasodik, kevés a jó állapotú nagy fa. Ez persze természetes is lehet, hiszen ha legöregebb fáinkat látogatjuk, akkor pusztulásuknak is szemtanúi leszünk. Azonban itt nem rég még listás bükkök is álltak – négy-ötszázas példányok – fiatal bükkökkel viszont gyakorlatilag nem is találkoztunk. A korábbi évek szárazságai, hőhullámai nem sok jót ígérnek a következő generációknak.

Pölöskei túránkat a platánoknál zártuk. Na itt aztán semmiféle elmúlás nem juthat eszünkbe: a fák csodásak, csakúgy, mint első látogatásunkkor 2006-ban. Most is lenyűgöznek, mintha semmi sem állíthatná meg őket.

Ha már erre jártunk, Bakon megnéztük a királyt is. Állapota sajnos romlik, megjelenésével azonban ugyanúgy letaglóz, mint az első találkozáskor.