A dabospusztai erdőben

Mindig nagy izgalom a dabospusztai erdőben járni. Habár a terület nagy része már fel lett térképezve, még mindig van esélyünk egy-egy idős erdőfoltra, vagy nagy fára bukkanni. Hétvégi kirándulásunk során négy új találattal lett gazdagabb a lista.

490 cm-es bükk, már inkább Sáskához közel. A korábbi bükktalálatokkal ellentétben ez a hegy déli lejtőjén áll, magányosan, fiatalosban. (46° 57.244', 17° 29.828')

A nagy bükk közelében vagy 20 szarvas vonult át előttünk az úton. Mielőtt átért volna, mindegyik kíváncsian végigmért minket.

Bükkösben.


Tölgyesben.

A többi fát a már korábbról is ismert bükkös közelében találtuk. Fantasztikus része ez az erdőnek. 300-as bükkök állnak mindenfelé, köztük 400-asok tűnnek fel. Ez 420 cm törzskörméretű. (46° 58.329', 17° 30.355')

Őserdei részlet.

A fiatalos szélén tiszteletet parancsolóan állnak sorfalat az idős bükkfák. Mintha csak az öreg erdőt védelmeznék.

A harmadik listás bükk 430 cm-es. (46° 58.241', 17° 30.200')


A hóvirág helyenként tömegesen nyílt.


A bükkös felett egykor tanya állt, mára már csak romok maradtak.

A tanya közelében áll ez a már ismert 570 cm körüli ősöreg kislevelű hárs. Már eléggé megviselt, de úgy tűnik az állapota nem romlott az elmúlt évek során.

A szilek eddig egy nagy fával sem képviseltették magukat, most ezzel a fával ők is feliratkoztak a listára. Rét szélében áll, magas törzsű, nagy koronájú.

Törzskörmérete 445 cm. (46° 58.944', 17° 30.399')

Vaddisznók lakmároznak a vadaskertben.

A legújabb találatokkal a dabospusztai erdőben az ismert listás fák száma elérte a 60-at: 47 bükk, 7-8 gyertyán, 5 hárs, 1 szil.

Svájc

Svájc: hatalmas hegyek, gazdagság, csoki, karóra, bankhitelek... Elsőre ezek jutnak eszünkbe, ha Svájcra gondolunk. Vegyük fel erre a listára a nagy fákat is!

A kis ország bővelkedik a famatuzsálemekben. Az utóbbi időben kétszer is Svájcba látogattunk, útjaink során nagy fákat is felkerestünk. Elsőnek a linni hársat.

Talán ez Svájc legnevezetesebb fája. Hírnevét pazar formája és hatalmas méretei mellett valószínűleg csodás fekvésének köszönheti. Koronája alól hatalmas kilátás nyílik a környező vidékre és a távoli, havas hegycsúcsokra.

Élete során sok vihart átélhetett, koronája a törésektől aszimmetrikus:

Ennek és a következő fának az adatait valahova elkevertem, így pontos törzskörméretet nem tudok megadni. Nekem 1080 cm rémlik.

Az út második dendromániás állomása Thun (Gwatt) volt. Tölgyfája egyik legnagyobb az országban, törzskörmérete 830 cm körül van.

Pillantás a lombkoronába:


A Thuni-tó nyáron:

Azért nem csak fákat kerestünk. Az út másik fénypontja a Matterhorn meglátogatása volt Zermattban. Ez a hegy a hegymászók álma. Ritka szerencse teljes pompájában látni. Mikor ott jártunk, tiszta idő, szikrázó napsütés fogadott.


Januárban ismét Svájcban jártunk, most a gesztenyék kapták a fő szerepet. Ticino (Tessin) kanton híres gesztenyéiről. Itt több, mint 300 gesztenyét tartanak számon, melyek törzskörmérete meghaladja a 7 métert. Készült egy lista is, mely 102 fát tartalmaz közülük (>). Ezekből választottam ki 5-6 darabot, melyek felkeresésére egy délutánt szántunk.

790 cm-es gesztenye Primadengoban:

A gesztenyebőség talán a remek klímának köszönhető. A hegyvonulatok között meghúzódó párás völgyekben enyhe a tél. Errefelé a kenderpálmák is remekül érzik magukat, több száz méteres magasságig egyik kertből sem hiányozhatnak.

A következő fát Chironicoban kerestük fel. Ez lehet Svájc legnagyobb fája. A faluközpontban álló ősöreg gesztenye törzskörmérete 1180 cm.

Belseje hatalmas odú, törzsének nagy része hiányzik. Ágainak többsége száraz, nem sok ideje lehet már hátra.

Innen pár száz méterre található a szomszédos település, Grumo. Itt két 700-as gesztenyét szemeltem ki a listából, melyek közül csak egyet sikerült megtalálnunk. Több 600-as fát mértünk végig, mire megleltük. Ennek törzskörmérete 770 cm. A háttérben hatszázasok:

Egy szép hatszázas ez is, errefelé nem számít különlegesnek:


Ez a fa is jó nagy lehetett:

A falu határában egy út mellett még két meglepetésfát is találtunk, ezek nem szerepeltek a listában. Mindkettő törzskörmérete eléri a 8 métert, ez az egyik:

A másik a kép bal oldalán, látható. Egyetlen, ferde oldalága maradt. Középen pedig egy közel 7 méteres gesztenye:

Sajnos a gesztenyevész itt is szedi áldozatait. Egészséges fát nemigen láttam, ami elég elszomorító volt.

Hogy azért ne csak gesztenyéket lássunk, egyik nap elugrottunk Chatillonba. Itt áll Svájc legvastagabb tölgyfája. Egy szép legelő közepén terpeszkedik, ötszázasok társaságában.

Remek fa, törzskörmérete 870 cm.


A tölgy teljes pompájában:

Törzsét többször villám sújtotta. A törzs alsó részén a hiányzó kéregrészeket falemezekkel pótolták.

A lovászpatonai feketefenyő

Ezzel a bejegyzéssel már vagy négy hete adós vagyok, pedig igazán különleges fáról szól. Az alábbi kép úgy 30 éve készülhetett. Két éve bukkantam rá az Arborétumok országszerte című könyvben (Mezőgazdasági Kiadó, 1984). Akkor nem gondoltam, hogy a rajta látható, ránézésre igen vastag feketefenyő még mindig élhet. Így csak megcsodáltam a képet, de nem kezdtem a fa után kutatni.

Nemrég azonban Bartha Dénes falistáját böngészve ismét rátaláltam. Körméretét 450 cm-nek írja, jó egészségi állapottal, ezután persze nem hagyott nyugodni a fa. Augusztus végén aztán ellátogattunk Lovászpatonára. Nem is kellett sokáig keresni a fenyőt, gyorsan megtaláltuk. A kastélypark hátsó bejáratánál áll.

Szakadó esőben:

Törzskörméretét 430 cm-nek mértük. Bár alsó ágai szárazak, még mindig jó állapotban van.

A környék bővelkedik még felfedeznivalóban. Hazafelé tartva, a közeli Gic határában egy erdőfoltban párját ritkító, 440 cm-es vadgesztenyét találtunk. Valószínűleg egykor a gici kastély parkjához tartozott.

Szentendrei-sziget

Vasárnap a Szentendrei-szigetre látogatunk el, ami kitűnő dendromániás terepnek bizonyult. Nem tudtuk, merre érdemes keresgélni, ezért szúrópróbaszerűen néztünk ki egy-egy ártéri részre, hajóállomásra. Az időjárás nem volt kegyes hozzánk, többnyire esett az eső, nagy volt a sár. Ez mégsem szeghette kedvünket, hiszen mindjárt a legelején egy 765 cm-es nyárfába szaladtunk bele a váci révnél. Az általunk talált egytörzsű fák között most ez a listavezető.

Törzse ép, koronája egészséges, még sokáig elélhet.

Nem messze tőle, az ártéren nagy fehér nyár áll. Törzse alul erőteljesen kiszélesedik, ámulva mérjük körbe. Törzskörméret: 740 cm.

Ártér hagyásfákkal.


Van itt 770 cm-es nyár is, igaz ez kettős törzsű.

Végezve ezen a területen dél felé vettük az irányt. A sziget nagy része vízvédelmi terület, melyet a természetbúvárok engedély nélkül nem látogathatnak. Így csak a szentendrei révig hajthattunk. A révnél itt is méretes, 590 cm-es nyárfa fogadott.

Pár száz méterre északra, keskeny ártéri erdősávban 615 cm-es nyárfa áll.

Innen ismét északnak fordultunk. A kirándulás következő nagy meglepetése Pócsmegyeren fogadott bennünket. A rév közelében egy kúria udvarán nagy ezüstjuharra lettünk figyelmesek. A kaput zárva találtuk, de szerencsére kis idő múltán megjelent a tulajdonos, aki megengedte, hogy megmérjük a fát.

440 cm-es körméretével az ezütjuharok között a legnagyobb lehet az országban, és az összesített juharlistán is előkelő helyet foglal el.

Az 1780-ban épült kúria és a büszke gazda.

Még ellátogattunk a sziget északi csücskébe is. Itt egy szép fűzfaligetet találtunk két 600 cm-es és több kisebb fűzzel. Kevés ilyen nagy koronájú fűzzel találkoztam eddig:

A visegrádi vár.