2021 nem a nagy fákról marad emlékezetes a számomra. Pedig jól indult az év; már január elején rekordergyanús, 350 cm-es déli ostorfát találtunk Kispesten, a Wekerletelepen. A városrészben egyébként a nyugati ostorfák dominálnak, ebből aztán be is gyűjtöttünk hat listásat. A legnagyobb a maga 375 cm-es körméretével egyébként egészen előkelő helyet foglal el az ostorfák listáján.
Kora tavaszi kirándulásunk Romhányra vezetett, ahol első számú célpontunk természetesen a nevezetes török mogyoró volt. Nem igazán készült az utóbbi években olyan nagyfás gyűjtés, melyben ne szerepelne, még az 1963-as Kertészeti lexikon is közöl róla képet. Lenyűgöző fa, rám igen nagy hatással volt.
Az ősöreg mogyoró épp olyan, mint a 60-as évekbeli képeken
Aztán még az ev első felében szüleim is találtak egy 405 cm-es szilfát Hévízen, a lefolyó közelében.
Derék szilfa HévízenAz Agostyáni Arborétumban tett sétánk nem eredményezett újabb listás találatot, de a pazar fenyők miatt mindenképpen érdemes volt ide is ellátogatni.
Különleges szépségű fenyő az Agostyáni Arborétumban
Egészen őszig váratott magára a következő dendromániás élmény. Novemberben Dömösön kirándultunk, ekkor a Vadálló-kövek felé vezető turistaút mentén láttunk két 300-as gyertyánt. Ezeket úgy 10 éve is nézegettem már mérőszalag nélkül. Most egy sál segítségével bizonyosodtunk meg róla, hogy a listán a helyük.
Szép gyertyán Dömös határában
Az év utolsó napjaiban Fejér megyében néztünk körül, felkerestünk pár régi ismerőst. A mohai park nagy nyárfája jelenleg 590 cm-es. Nincs túl jó állapotban, 2009 óta mindössze 10 cm-t gyarapodott. Viszont a közelében álló platán szépen növekszik jövőre listás lehet. 
A mohai nyárfa, valószínűleg már nem lép be a 600-as klubba
Bár a környék egyik turistalátványossága a Gaja-szurdok Bodajk közelében, még sosem jártam erre. Nem is sejtettem, hogy listás tölgy is akad itt; egy 545 cm-es példány a völgy legvastagabb fája. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy 130 cm-en elágazik, fele sajnos letört.
A nagy tölgy megmaradt ága 420 cm-es
A fehérvárcsurgói park 2006-os felkeresése maradandó emlék számomra. Itt akadtunk rá ugyanis első kapitális találatunkra, egy addig listázatlan kőrisre. Sajnos, ez azóta elpusztult, de csonkja még látható. Hasonlóan nagy élményt nyújtott a kastély mögötti nagy jegenyefenyő. Akkor még nem tudtuk, hogy országosan is ez az egyik legjelentősebb példány. Nem rég ez a fa is megadta magát, hatalmas, derékba tört törzse a földön hever. Egy ágacska még megmaradt, de nincs sok élet benne.
A nagy fenyő maradványa, és szomszédja, egy pompás hárs
Ellátogattunk a csalai fűzhöz is, melynek megtalálása szintén korai dendromán emlékeim közé tartozik. Számomra ez a legkedvesebb fa, 13 év alatt számtalanszor jártam nála. Ez idő alatt koronájának nagy részét elveszítette, összetöpörödött. Törzse ennek ellenére majdnem kifogástalan állapotban van, korhadás mindössze egy oldalon látható rajta. Kíváncsi vagyok meddig él még. Körmérete 3-3,5 cm-t gyarapszik évente. Jelenleg 790 cm-es, így a 8 m elérésére jó esélye van.
A csalai fűz közelrőlTalán említésre méltó még, hogy a listavárományos fákat megjelenítő térképemet, mintegy 10 év után végre frissítettem.
