Nevezetes fáink I.

Arra gondoltam, a rendelkezésemre álló régi fás könyvekből időről-időre közzé fogok tenni képeket. Érdekes látni, egykor milyen famatuzsálemek álltak az országban, illetve a ma még élők mennyit változtak az évtizedek alatt.

A jelihálási Ambrózy-bükkel kezdeném, mely nemcsak kora és mérete miatt érdekes, hanem azért is, mert a hírek szerint már elpusztult, azonban Bakai Gergely nemrég jelentette, hogy a fa még él, ami engem eléggé meglepett.

Már 1952-ben is romos volt, össze-vissza vésett törzsében hatalmas üreg tátongott. A legrégebbi bevésés, amit a képen találtam, 1910-ből származik. A képen látszik, hogy egykor hatalmas, szétterülő koronája lehetett.

Vajda Ernő már 50 ével ezelőtt is 400 évre becsülte a fa korát. Habár ez a 450 év biztosan túlzás, a bükkök között így is a legöregebbek közé tartozik, szerintem 200-250 év elképzelhető.

A következő kép a 70-es években készült. A fa körül tarra vágátk az erdőt, csoda, hogy életben maradt.

Sajnos még nem volt alkalmam meglátogatni a bükköt, de Bakai Gergely és Lukács Róbert 2009-es képei megtekintehetők itt és itt.

Források:

Vajda Ernő: Öreg fák (1969)

Lussa Vince, Temesi Lászlóné: Arborétumok Vas megyében (1977)

Dabospuszta

A hegyesd-dapospusztai erdőbe nem lehet elégszer elmenni ahhoz, hogy mindent megnézzen az ember. Még mielőtt elérnénk a dabospusztai bükköst, érdemes felkapaszkodni a Patkó-kúthoz, közelében szép hársakat találhatunk.

Pillantás Monostorapátira:

Útközben kardos madársisakkal (?) is találkozhatunk:

Több öreg hársfa áll sorban a forrás közelében, a legnagyobb 410 cm körméretű, a turistatérkép is jelöli:

Kicsit lejjebb a hegyoldalban két hárs áll egymás mellett. Talán egy rég elpusztult hatalmas fa sarjai lehetnek?

A dabospusztai bükkösben is vannak szép hársak, ezt a gyönyörű, 455 cm kerületű hársfát is mostani kirándulás alkalmával találtuk:

Körülötte 400-as bükkök állnak, köztük ez a 455 cm kerületű, hatalmas koronájú példány:

A bükkösből kiérve, a világosabb részen bíboros kosbor fogad:

A mostani kirándulás alkalmával nyolc 400-as bükköt találtunk, így a mi méréseink alapján 46-ra emelkedett az itteni listás bükkök száma.

450 cm-es törzskörméretű bükk az egyik völgy aljában:

A végén megnéztük a kidőlt nagy bükköt. Igen elszmorító így látni, de azért most is érdemes felkeresni, az óriási törzs még így is látványos.

Lovasberény

Szél Győző adott hírt a Lovasberény és Nadap közötti Técsi-völgyben álló öreg kocsányos tölgyről. Lenyűgöző fa, igazi matuzsálem. Régen jóval nagyobb koronája lehetett, de a rengeteg fiatal hajtása mutatja, hogy még mindig jó erőben van. Hatalmas, magas törzsű, magában áll a szántásban.

A tölgy kicsit közelebbről. Körméret: 525 cm.

Van még pár nagy tölgy errefelé, ez a háromágú kereken 500 cm körméretű:

Az erdész azt mondta, hogy voltak még itt nagy tölgyek, de a helikopterleszálló építése miatt kivágták őket. A kormányüdülő már közel van.

Lókút - Gézaháza

Április végén szép körtúrát tettünk a Bakonyban. Célunk a Bartha Dénes listájában is szereplő, bakonyszücsi hársfák felekeresése volt. Útközben Lókúton áthaladva, két kőrist pillantottunk meg. Mindkettőt 500-asnak mértük, a bal oldali 510 cm, a jobboldalt lévő 505 cm körméretű. Ez utóbbi már csupa üreg, teljesen odvas, de koronája még ép, törzséből életerős sarjágak nőnek.

A bal oldali kőris. Mellmagasságban mérve 5,1 métert, kicsit lejjebb már 5,5 métert mutat a mérőszalag.

Lókúton járva érdemes megtekinteni a kastélyparkot is. Sok szép fa található itt, hátul törött koronájú mamutfenyő magasodik:

Gyors fényképezés, aztán mérés, mielőtt még a németjuhász felébred. (Állítólag meg van kötve, de azért biztos, ami biztos.) Nemsokára ez a fa is elérheti a 600 cm-es körméretet, a mi mérésünk alapján 590 cm kerületű a törzse.

Lókút után Bakonyszücs következett. Fokozódó hangulatban közeledtünk a falu felé. Mindenfelé kérdezősködtünk, még a szomszéd faluban is, de sehol nem tudtak nagy hársakról. Végül bármiféle nyom, vagy információ hiányában fel kellett adnunk. Néhány helybeli emlegetett nagy (legalább 2 méteres törzsátmérőjű) cserfákat Vinye és Fenyőfő között. Nekünk sem kellett több, indultunk is Vinyére. Itt sem volt szerencsénk, természetesen nem találtunk 600-as tölgyeket. Kérdezősködtünk, de mindenki csak a fenyőfői ősfenyvest emlegette. Azért nem maradtunk nagy fa nélkül. Vinye rétjén csodás kocsánytalan tölgy áll, mely pár év múlva 500-assá gyarapodhat (k: 485 cm):

Gézaháza felé vettük az irányt, hogy megnézzük a Pósfai György által említett nagy tölgyet és bükköt. Nem tudtuk előre, hogy erre fogunk jönni, így koordinátákkal sem készültem, de azért sikerült rátalálni a fákra. A nagy tölgy lókarám közepén áll, magas törzsű, impozáns fa. Törzskörmérete 545 cm.:

A bükköt már nehezebb volt megtalálni a sűrűben. Gyönyörű fa, magas törzsű, hatalmas koronájú, majd kicsattan az egészségtől. Törzse 510 cm körméretű:

Gézaházán valaha nagy turistaélet volt. Erre már csak egy turistatérkép, és néhány mostanra majdnem teljesen szétrohadt szemetes utal. Ma a terület magánkézben van, a turistaházak üresen állnak.

Több nagy tölgy akad Gézaházán, 400-asból ötöt mértünk. Biztosan van még pár, nem mértünk meg minden fát, már csak azért sem, mert többfelé tábla figyelemeztet arra, hogy "privát" területen járunk. 300-400-as tölgyek:

A végére még maradt egy nagy meglepetés. Gézaházára Csesznek felől érkezve, láttunk egy szép bükköt a 82-es út bal oldalán. Nem tűnt túl nagynak, ezért nem is álltunk meg. Gézaházán végezve azért visszafordultunk, hogy megnézzük. Nagyon megérte, mert gyönyörű fa, hatalmas koronája szinte az útra borul.

A törzse is vastagabb, mint azt először gondoltuk, 515 cm kerületű. A környékbeliek Esterházy László előtt tisztelegve a grófról nevezték el a fát.

Fenékpuszta

Bartha Dénes 1994-es gyűjtésében (>) szerepel egy fenékpusztai tölgy, 515 cm-es törzskörmérettel. Már régóta szerettem volna utánanézni, a hétvégén végre erre is sort tudtunk keríteni. Sajnos a majorsági épületek nagyon rossz állapotban vannak, ráadásul mindenütt sok szemét fogadott. (Vigyázzunk, az aknafedlapokat a szorgos kezek már rég összeszedték.)A főépülethez vezető fasorból kitűnt egy gyönyörű, 430 cm törzskörméretű fa. Először hársnak néztem, de Bartha Dénes listájával összevetve lehetséges, hogy inkább hegyi szil:

Egy darabig keresgéltünk, majd a kastélyépület mögötti műhelyben dolgozók adtak útbaigazítást. Sikerült is megtalálni, és habár nem 500 éves, mint ahogy ott mondták, törzsének kerülete tényleg 5 méter fölött van, egészen pontosan 555 cm. Nagyon szép fa, kerek koronájú, magas, hibátlan törzsű:
A tölgy mellett végződik a Fenékpusztát Keszthellyel összekötő védett fenyőfasor:

Elpusztult Magyarország legnagyobb bükkfája

A Geocaching egyik oldala a Hertelendy kastély és a dabospusztai templom romjához nyújt útmutatót (>). Nem messze tőlük található az a páratlan élményt nyújtó bükkös, mely számos hatalmas fát rejt, többek között a országos listavezető bükköket is. Ezt az oldalt szoktam nézegetni, a kirándulók néha-néha töltenek fel képeket az útjukba eső öreg fákról. Nemrég óriási kidőlt bükk képét pillantottam meg itt:

A képet nézve egyre inkább úgy éreztem, hogy ez a 630-as, tehát a rekorder. Nagyon hasonló volt maga a fa (illetve ami megmaradt belőle) és a környezete. Aztán Pósfai György hívta fel a figyelmemet a bükkfa mögötti gyertyánra, és az azon található fehér foltra. Ez alapján egyértelműen beazonosítható volt. Teljesen megdöbbentem, hiszen csak pár hónapja jártunk ott, és akkor úgy tűnt, teljesen egészséges. Ugyan kicsit kezdett már gombásodni, de így is nagyon masszív fa hatását keltette.

A fa 2008. augusztusában. Sajnos a dendrománok nem sokáig örülhettek neki:

És ahogy Vajda Ernő láthatta 1965. otóberében:

Öreg fáink egyre fokozódó ütemben pusztulnak, különösen igaz ez a bükkökre. 2002-ben pusztult el a balatoncsicsói öreg bükk mely szintén 600-as volt, ma már csak a csonkja látszik. Ennek közelében pár évtizede még nagyobb bükk állt melyet szintén Vajda Ernő örökített meg:

Egyes források szerint nem olyan rég Gyenesdiástól északra, állt egy 6,5 méter körméretű bükk. Az 1963-as Kertészeti Lexikon még nagyobb, 780 cm kerületű bükkről tesz említést, ami a bükköket tekintve szinte felfoghatatlan méret. Az előzőekhez hasonlóan ez is nyomtalanul eltűnhetett azóta. Ráadásul nem elég a fák természetes pusztulásának mértéke, az emberek is tesznek róla, hogy egyre kevesebb fa érje el a matuzsálemi kort, gondoljunk csak a henyei bükkfa esetére. Tavaly nyáron felgyújtották, hatalmas üreg égett a törzsébe, így valószínűleg ez sem áll már sokáig.

Adony, Sinatelep

A legutóbbi adonyi találatokon felbuzdulva vasárnap újra ellátogattunk a szigetre. Szinte hihetetlen, hogy akkor egyből beleszaladtunk a sziget két legnagyobb fájába. Igazán nagy fát most nem találtunk, viszont a sziget egyes részeit valóságos hóvirágtenger borította:

A szigetet elhagyva, a rév közelében méretesnek tűnő nyárfákat pillantottunk meg. Fogadni mertem volna, hogy a legnagyobb megvan 600-as, azonban a bütyök alatt "csak" 580 cm a körmérete.

Ezután Sinatelep felé vettük az irányt, a műholdkép alapján ígéretesnek tűnt a környék. És valóban: Sinatelep mellett ma is használatban lévő fás legelő húzódik, melyet Duna menti ártéri ligeterdő határol. Máris az elején szép 615 cm-es fűzfát találtunk. Mögötte különös, alacsonyan elágazó 700-as nyárfa áll:

Sok nyárfát találtunk, melyek körmérete alíg marad el a 600 cm-től. A nap legnagyobb fogása egy 720 cm kerületű, gyönyörű nyárfa volt:

A másik oldalról:

A sinai legelő északi részén 600-as körüli nyárak álldogálnak, a távolban megviselt fűzfa: