Nyolc nap a Dél-Alföldön

Szeged, Gyula és Szarvas környéke az Alföld famatuzsálemekben leggazdagabb részei közé tartozik. A múlt héten ide látogattunk el, így sok nagy fát csodálahattunk meg.

Az első fa, amit felkerestünk, a harkakötönyi tölgy volt, Szeged felé hajtva éppen útbaesett. Homokos úton haladtunk, feketefenyveseket, fehérnyárasokat hagytunk el, egy tanyán kértünk útbaigazítást, mire egy akácosban megtaláltuk. Tényleg teljesen valószerűtlen ilyen fát találni ezen a vidéken. Magas, egyenes törzsű, talán az egyik legimpozánsabb tölgy, amit eddig láttam. Törzskörmérete 675 cm.

A viharok már erősen megtépázták a koronáját. Nagy ágait huzalok fogják össze, szétnyílt törzsét két menetes szár tartja egyben.

Nagy vihar készülődik, kicsit meg is áztunk.

A következő két nap Szeged környékén néztünk fákat, és maga Pósfai György volt a kalauzunk. Először a deszki tölgyfát látogattuk meg. A fa jó állapotban van, hatalmas koronájú.

A deszki tölgy. Törzskörméret 620 cm:

Másnap nyárfanézőbe mentünk. Első célpontunk a percsorai gátőrház közelében álló Hétnővér nyárfa volt. Dóc felől egy töltésen közelítettük meg. Útközben gyurgyalagcsapatokat figyeltünk meg, György ritka madarat, egy barna kányát is észrevett.

Kócsagtelep:

A hatalmas fehér nyár a töltés tövében áll, törzskörmérete egy kiálló csonkkal együtt mérve alig marad el a tíz métertől. A közelében álló tábla szerint 140 éves, ami teljesen elképzelhető.

Mellette igen kicsinek érezzük magunkat.

A nagy nyárfa csak bemelegítés volt, az igazi kaland csak ezután következett. György javaslatára gumicsónakal átkeltünk a Tiszán, hogy a körtvélyesi holtág nagy nyárfáit is megnézzük.

Egy kikötésre alkalmas helyet kéne találni:

Mindjárt a túlparton a nyárfák talán legszebb példányát csodálhattuk meg. A Hétnővérnél ugyan kisebb körméretű, de még lenyűgözőbb ez a fa. A rakétaszerű, hibátlan törzshöz 730 cm-es körméret és hatalmas korona társul:

A másik oldalról:

A körtvélyesi dzsungel sok óriást rejt még. Nem messze az előző fától áll ez a csaknem 8,5 méteres törzskörméretű nyár:

Az erdő számos hatszázas nyárfája közül kettővel találkoztunk, a többire most nem jutott idő. A viszafelé úton is páratlan élményben volt részünk: öt fekete gólyát láthattunk igen közelről, egy tölgyfa száraz ágáról repültek fel.

Szegedet elhagyva Gyula felé vettük az irányt. Több nagy fát is útba ejtettünk, köztük a Békéscsaba határában álló nevezetes fehér nyárfákat: a Bandikafát és a Cimbora-/Jancsikafát.

A Bandikafa. Nevét a szerencsétlenül járt báró Wenckheim Bandikáról kapta, aki leesett a fáról és nyomorék lett. A fa lassan listás méretű lesz, törzskörmérete 585 cm.

Innen pár száz méterre áll a Cimborafa. A előző fánál jóval nagyobb törzsének kerülete 745 cm.

Roskatag, töredező óriás.

Következő nap a Bányaréti-tölgyest és a mályvádi tölgyet kerestük meg. A fák hosszú gyaloglással érhetők el. Utunk a határ mellett, a Fekete-Körös partján majd erdőben vezetett.

Az erdőbe belépni tilos és életveszélyes:

Nem hagytuk, hogy a figyelmeztető táblák elriasszanak, és nem is bántuk meg. Az erdőben zengett a madárdal, többfelé őzeket riasztottunk meg, az erdő alja pedig hatalmas őzlábgombákkal volt tele.

A Bányaréti-tölgyes. A fák várakozáson felüli méretűek voltak. Hat négyszázast és egy ötszázast is mértünk.

495 cm-es törzskörméretű tölgy:

Ez itt a legvastagabb, törzskörmérete 515 cm:

Sajnos a tölgyes pusztul, a matuzsálemek száradnak és nincs utánpótlásuk. Magyarország 1000. természetvédelmi területe:

A tölgyest magunk mögött hagyva továbbindultunk a mályvádi tölgy felé. Az öreg tölgy egészséges, koronája órási, törzse magas és sértetlen. Törzskörméret: 610 cm.

Az erdő királya távol a világ zajától:

A túra után jólesett a fürdőzés a gyulai Várfürdőben. Az élvezetet fokozta a park hatalams, 750 cm törzskörméretű platánfája:

Sajnos koronájának egyik fele szárad, de azért még jó állapotban van.

Utunk következő állomása Szarvas volt. Útközben beugrottunk Gerlára. A kastély rettenetes állapotban van, a parkot felverei a gaz és a bozót. Szép formájú ötszázas tölgye is pusztulásnak indult:

Nem messze található Póstelek. Azt hallottuk, hogy itt is lehetnek nagy fák, így ide is benéztünk. Elhanyagolt park és egy teljesen romos kastély fogadott bennünket. Igazán nagy fát nem találtunk, a legérdekesebb talán egy 80 cm-es törzskerületű borostyán volt, mely egy háromszázas tölgyre futott fel.

Póstelek nyomós kútja:

Szarvasi szállásunk a Körös holtágának partján volt, közel a hatszázas tölgyeket rejtő Anna-ligethez. Itt is vízen közelítettük meg a fákat:

Szerncsére mindkét tölgy él még, korábban hallottunk olyan hírt, hogy az egyik elpusztult.

A kisebbik hatszázas: kerek koronájú, egészséges fa:

Azért itt is volt munka az aljnövényzettel. A hibátlan törzs 640 cm körméretű.

Tőle pár méterre áll a másik tölgy. Törzse nagyon ki van korhadva, kerülete 650 cm.

Koronájából időről-időre nagy ágak törnek le. Nem sok ideje lehet hátra.

Vannak itt még nagy tölgyek. Ez a kastéllyal szemben álló példány 515 cm törzskörméretű:

Ha már Szarvason jártunk, nem hagyhattuk ki a híres arborétumot, a Pepi-kertet sem. A szép gyűjtemény legnevezetesebb fája egy mamutfenyő, mely alig több mint egy évszázad alatt is tekintélyes méreteket ért el: törzskerülete 560 cm.

A park egyik idősebb részén ötszázas kocsányos tölgy lepett meg minket:

Egy másik arborétumba, a tiszakürtibe is ellátogattunk. Legszebb fája egy 580 cm-es törzskerületű pompás tölgyfa:

Jókora korona, méretes törzs. Egy tisztás közepén áll, nagy helye van.

Hazafelé menet még megnéztük Hetényegyháza hatszázas tölgyének maradványait. A fa 2006. júniusában kettéhasadt. Törzsének egy része állt még egy darabig, majd az is ledőlt. Emlékére a csonk mellé makkjából nevelt tölgycsemetét ültettek.

Adony - Sinatelep

A múlt héten az Adony és Sinatelep közötti, eddig kihagyott részek átkutatására vállalkoztunk. Sajnos, a vízállás a vártnál magasabb volt, így több ígéretes fát most sem tudtunk megmérni. A sűrű növényzet sem könnyítette meg a dolgunkat, nem csodálkoznék, ha egy pár nagy fa ezúttal észrevétlen tudott volna maradni.

Vajon mi rejtőzik a túlparton?

Több helyen lehántott kérgű fűzfákkal találkoztunk:

Az első nagy nyárfa. Sajnos a kép életlen, de azért az arányok jól látszanak. Törzskörméret: 625 cm.

Van itt még két hatszázas nyárfa, de a leglátványosabb ez a hatalmas, csavart törzsű, 585 cm-es fűzfa:

Hasonló méretű fákra a Váli-víz és a Duna találkozásánál leltünk. (Köszönöm a hozzászólónak a tippet!) A torkolatnál nagy fűzfák állnak, ez a két példány 585 (j) és 590 cm kerületű. A fűzfák növekedési ütemét ismerve nemsokára hatszázassá nőhetnek:

Mellettük áll a rangidős, egy 610 cm-es kerületű fűz. Talán villám vágott bele, teljesen kiégett törzsű, csonka koronájú fa. Már csak egy oldalága van meg, de fűzfához méltó módon nem adja fel a küzdelmet:

Kicsit arrébb fiatalos lendületű fehér nyár áll, törzskörmérete 605 cm:

Ez már ismerős környék, elértünk Sinatalapre. A távolban a sinai legelő látszik:

Nevezetes fáink I.

Arra gondoltam, a rendelkezésemre álló régi fás könyvekből időről-időre közzé fogok tenni képeket. Érdekes látni, egykor milyen famatuzsálemek álltak az országban, illetve a ma még élők mennyit változtak az évtizedek alatt.

A jelihálási Ambrózy-bükkel kezdeném, mely nemcsak kora és mérete miatt érdekes, hanem azért is, mert a hírek szerint már elpusztult, azonban Bakai Gergely nemrég jelentette, hogy a fa még él, ami engem eléggé meglepett.

Már 1952-ben is romos volt, össze-vissza vésett törzsében hatalmas üreg tátongott. A legrégebbi bevésés, amit a képen találtam, 1910-ből származik. A képen látszik, hogy egykor hatalmas, szétterülő koronája lehetett.

Vajda Ernő már 50 ével ezelőtt is 400 évre becsülte a fa korát. Habár ez a 450 év biztosan túlzás, a bükkök között így is a legöregebbek közé tartozik, szerintem 200-250 év elképzelhető.

A következő kép a 70-es években készült. A fa körül tarra vágátk az erdőt, csoda, hogy életben maradt.

Sajnos még nem volt alkalmam meglátogatni a bükköt, de Bakai Gergely és Lukács Róbert 2009-es képei megtekintehetők itt és itt.

Források:

Vajda Ernő: Öreg fák (1969)

Lussa Vince, Temesi Lászlóné: Arborétumok Vas megyében (1977)

Dabospuszta

A hegyesd-dapospusztai erdőbe nem lehet elégszer elmenni ahhoz, hogy mindent megnézzen az ember. Még mielőtt elérnénk a dabospusztai bükköst, érdemes felkapaszkodni a Patkó-kúthoz, közelében szép hársakat találhatunk.

Pillantás Monostorapátira:

Útközben kardos madársisakkal (?) is találkozhatunk:

Több öreg hársfa áll sorban a forrás közelében, a legnagyobb 410 cm körméretű, a turistatérkép is jelöli:

Kicsit lejjebb a hegyoldalban két hárs áll egymás mellett. Talán egy rég elpusztult hatalmas fa sarjai lehetnek?

A dabospusztai bükkösben is vannak szép hársak, ezt a gyönyörű, 455 cm kerületű hársfát is mostani kirándulás alkalmával találtuk:

Körülötte 400-as bükkök állnak, köztük ez a 455 cm kerületű, hatalmas koronájú példány:

A bükkösből kiérve, a világosabb részen bíboros kosbor fogad:

A mostani kirándulás alkalmával nyolc 400-as bükköt találtunk, így a mi méréseink alapján 46-ra emelkedett az itteni listás bükkök száma.

450 cm-es törzskörméretű bükk az egyik völgy aljában:

A végén megnéztük a kidőlt nagy bükköt. Igen elszmorító így látni, de azért most is érdemes felkeresni, az óriási törzs még így is látványos.

Lovasberény

Szél Győző adott hírt a Lovasberény és Nadap közötti Técsi-völgyben álló öreg kocsányos tölgyről. Lenyűgöző fa, igazi matuzsálem. Régen jóval nagyobb koronája lehetett, de a rengeteg fiatal hajtása mutatja, hogy még mindig jó erőben van. Hatalmas, magas törzsű, magában áll a szántásban.

A tölgy kicsit közelebbről. Körméret: 525 cm.

Van még pár nagy tölgy errefelé, ez a háromágú kereken 500 cm körméretű:

Az erdész azt mondta, hogy voltak még itt nagy tölgyek, de a helikopterleszálló építése miatt kivágták őket. A kormányüdülő már közel van.

Lókút - Gézaháza

Április végén szép körtúrát tettünk a Bakonyban. Célunk a Bartha Dénes listájában is szereplő, bakonyszücsi hársfák felekeresése volt. Útközben Lókúton áthaladva, két kőrist pillantottunk meg. Mindkettőt 500-asnak mértük, a bal oldali 510 cm, a jobboldalt lévő 505 cm körméretű. Ez utóbbi már csupa üreg, teljesen odvas, de koronája még ép, törzséből életerős sarjágak nőnek.

A bal oldali kőris. Mellmagasságban mérve 5,1 métert, kicsit lejjebb már 5,5 métert mutat a mérőszalag.

Lókúton járva érdemes megtekinteni a kastélyparkot is. Sok szép fa található itt, hátul törött koronájú mamutfenyő magasodik:

Gyors fényképezés, aztán mérés, mielőtt még a németjuhász felébred. (Állítólag meg van kötve, de azért biztos, ami biztos.) Nemsokára ez a fa is elérheti a 600 cm-es körméretet, a mi mérésünk alapján 590 cm kerületű a törzse.

Lókút után Bakonyszücs következett. Fokozódó hangulatban közeledtünk a falu felé. Mindenfelé kérdezősködtünk, még a szomszéd faluban is, de sehol nem tudtak nagy hársakról. Végül bármiféle nyom, vagy információ hiányában fel kellett adnunk. Néhány helybeli emlegetett nagy (legalább 2 méteres törzsátmérőjű) cserfákat Vinye és Fenyőfő között. Nekünk sem kellett több, indultunk is Vinyére. Itt sem volt szerencsénk, természetesen nem találtunk 600-as tölgyeket. Kérdezősködtünk, de mindenki csak a fenyőfői ősfenyvest emlegette. Azért nem maradtunk nagy fa nélkül. Vinye rétjén csodás kocsánytalan tölgy áll, mely pár év múlva 500-assá gyarapodhat (k: 485 cm):

Gézaháza felé vettük az irányt, hogy megnézzük a Pósfai György által említett nagy tölgyet és bükköt. Nem tudtuk előre, hogy erre fogunk jönni, így koordinátákkal sem készültem, de azért sikerült rátalálni a fákra. A nagy tölgy lókarám közepén áll, magas törzsű, impozáns fa. Törzskörmérete 545 cm.:

A bükköt már nehezebb volt megtalálni a sűrűben. Gyönyörű fa, magas törzsű, hatalmas koronájú, majd kicsattan az egészségtől. Törzse 510 cm körméretű:

Gézaházán valaha nagy turistaélet volt. Erre már csak egy turistatérkép, és néhány mostanra majdnem teljesen szétrohadt szemetes utal. Ma a terület magánkézben van, a turistaházak üresen állnak.

Több nagy tölgy akad Gézaházán, 400-asból ötöt mértünk. Biztosan van még pár, nem mértünk meg minden fát, már csak azért sem, mert többfelé tábla figyelemeztet arra, hogy "privát" területen járunk. 300-400-as tölgyek:

A végére még maradt egy nagy meglepetés. Gézaházára Csesznek felől érkezve, láttunk egy szép bükköt a 82-es út bal oldalán. Nem tűnt túl nagynak, ezért nem is álltunk meg. Gézaházán végezve azért visszafordultunk, hogy megnézzük. Nagyon megérte, mert gyönyörű fa, hatalmas koronája szinte az útra borul.

A törzse is vastagabb, mint azt először gondoltuk, 515 cm kerületű. A környékbeliek Esterházy László előtt tisztelegve a grófról nevezték el a fát.

Fenékpuszta

Bartha Dénes 1994-es gyűjtésében (>) szerepel egy fenékpusztai tölgy, 515 cm-es törzskörmérettel. Már régóta szerettem volna utánanézni, a hétvégén végre erre is sort tudtunk keríteni. Sajnos a majorsági épületek nagyon rossz állapotban vannak, ráadásul mindenütt sok szemét fogadott. (Vigyázzunk, az aknafedlapokat a szorgos kezek már rég összeszedték.)A főépülethez vezető fasorból kitűnt egy gyönyörű, 430 cm törzskörméretű fa. Először hársnak néztem, de Bartha Dénes listájával összevetve lehetséges, hogy inkább hegyi szil:

Egy darabig keresgéltünk, majd a kastélyépület mögötti műhelyben dolgozók adtak útbaigazítást. Sikerült is megtalálni, és habár nem 500 éves, mint ahogy ott mondták, törzsének kerülete tényleg 5 méter fölött van, egészen pontosan 555 cm. Nagyon szép fa, kerek koronájú, magas, hibátlan törzsű:
A tölgy mellett végződik a Fenékpusztát Keszthellyel összekötő védett fenyőfasor: