Nevezetes fáink I.

Arra gondoltam, a rendelkezésemre álló régi fás könyvekből időről-időre közzé fogok tenni képeket. Érdekes látni, egykor milyen famatuzsálemek álltak az országban, illetve a ma még élők mennyit változtak az évtizedek alatt.

A jelihálási Ambrózy-bükkel kezdeném, mely nemcsak kora és mérete miatt érdekes, hanem azért is, mert a hírek szerint már elpusztult, azonban Bakai Gergely nemrég jelentette, hogy a fa még él, ami engem eléggé meglepett.

Már 1952-ben is romos volt, össze-vissza vésett törzsében hatalmas üreg tátongott. A legrégebbi bevésés, amit a képen találtam, 1910-ből származik. A képen látszik, hogy egykor hatalmas, szétterülő koronája lehetett.

Vajda Ernő már 50 ével ezelőtt is 400 évre becsülte a fa korát. Habár ez a 450 év biztosan túlzás, a bükkök között így is a legöregebbek közé tartozik, szerintem 200-250 év elképzelhető.

A következő kép a 70-es években készült. A fa körül tarra vágátk az erdőt, csoda, hogy életben maradt.

Sajnos még nem volt alkalmam meglátogatni a bükköt, de Bakai Gergely és Lukács Róbert 2009-es képei megtekintehetők itt és itt.

Források:

Vajda Ernő: Öreg fák (1969)

Lussa Vince, Temesi Lászlóné: Arborétumok Vas megyében (1977)

Dabospuszta

A hegyesd-dapospusztai erdőbe nem lehet elégszer elmenni ahhoz, hogy mindent megnézzen az ember. Még mielőtt elérnénk a dabospusztai bükköst, érdemes felkapaszkodni a Patkó-kúthoz, közelében szép hársakat találhatunk.

Pillantás Monostorapátira:

Útközben kardos madársisakkal (?) is találkozhatunk:

Több öreg hársfa áll sorban a forrás közelében, a legnagyobb 410 cm körméretű, a turistatérkép is jelöli:

Kicsit lejjebb a hegyoldalban két hárs áll egymás mellett. Talán egy rég elpusztult hatalmas fa sarjai lehetnek?

A dabospusztai bükkösben is vannak szép hársak, ezt a gyönyörű, 455 cm kerületű hársfát is mostani kirándulás alkalmával találtuk:

Körülötte 400-as bükkök állnak, köztük ez a 455 cm kerületű, hatalmas koronájú példány:

A bükkösből kiérve, a világosabb részen bíboros kosbor fogad:

A mostani kirándulás alkalmával nyolc 400-as bükköt találtunk, így a mi méréseink alapján 46-ra emelkedett az itteni listás bükkök száma.

450 cm-es törzskörméretű bükk az egyik völgy aljában:

A végén megnéztük a kidőlt nagy bükköt. Igen elszmorító így látni, de azért most is érdemes felkeresni, az óriási törzs még így is látványos.

Lovasberény

Szél Győző adott hírt a Lovasberény és Nadap közötti Técsi-völgyben álló öreg kocsányos tölgyről. Lenyűgöző fa, igazi matuzsálem. Régen jóval nagyobb koronája lehetett, de a rengeteg fiatal hajtása mutatja, hogy még mindig jó erőben van. Hatalmas, magas törzsű, magában áll a szántásban.

A tölgy kicsit közelebbről. Körméret: 525 cm.

Van még pár nagy tölgy errefelé, ez a háromágú kereken 500 cm körméretű:

Az erdész azt mondta, hogy voltak még itt nagy tölgyek, de a helikopterleszálló építése miatt kivágták őket. A kormányüdülő már közel van.

Lókút - Gézaháza

Április végén szép körtúrát tettünk a Bakonyban. Célunk a Bartha Dénes listájában is szereplő, bakonyszücsi hársfák felekeresése volt. Útközben Lókúton áthaladva, két kőrist pillantottunk meg. Mindkettőt 500-asnak mértük, a bal oldali 510 cm, a jobboldalt lévő 505 cm körméretű. Ez utóbbi már csupa üreg, teljesen odvas, de koronája még ép, törzséből életerős sarjágak nőnek.

A bal oldali kőris. Mellmagasságban mérve 5,1 métert, kicsit lejjebb már 5,5 métert mutat a mérőszalag.

Lókúton járva érdemes megtekinteni a kastélyparkot is. Sok szép fa található itt, hátul törött koronájú mamutfenyő magasodik:

Gyors fényképezés, aztán mérés, mielőtt még a németjuhász felébred. (Állítólag meg van kötve, de azért biztos, ami biztos.) Nemsokára ez a fa is elérheti a 600 cm-es körméretet, a mi mérésünk alapján 590 cm kerületű a törzse.

Lókút után Bakonyszücs következett. Fokozódó hangulatban közeledtünk a falu felé. Mindenfelé kérdezősködtünk, még a szomszéd faluban is, de sehol nem tudtak nagy hársakról. Végül bármiféle nyom, vagy információ hiányában fel kellett adnunk. Néhány helybeli emlegetett nagy (legalább 2 méteres törzsátmérőjű) cserfákat Vinye és Fenyőfő között. Nekünk sem kellett több, indultunk is Vinyére. Itt sem volt szerencsénk, természetesen nem találtunk 600-as tölgyeket. Kérdezősködtünk, de mindenki csak a fenyőfői ősfenyvest emlegette. Azért nem maradtunk nagy fa nélkül. Vinye rétjén csodás kocsánytalan tölgy áll, mely pár év múlva 500-assá gyarapodhat (k: 485 cm):

Gézaháza felé vettük az irányt, hogy megnézzük a Pósfai György által említett nagy tölgyet és bükköt. Nem tudtuk előre, hogy erre fogunk jönni, így koordinátákkal sem készültem, de azért sikerült rátalálni a fákra. A nagy tölgy lókarám közepén áll, magas törzsű, impozáns fa. Törzskörmérete 545 cm.:

A bükköt már nehezebb volt megtalálni a sűrűben. Gyönyörű fa, magas törzsű, hatalmas koronájú, majd kicsattan az egészségtől. Törzse 510 cm körméretű:

Gézaházán valaha nagy turistaélet volt. Erre már csak egy turistatérkép, és néhány mostanra majdnem teljesen szétrohadt szemetes utal. Ma a terület magánkézben van, a turistaházak üresen állnak.

Több nagy tölgy akad Gézaházán, 400-asból ötöt mértünk. Biztosan van még pár, nem mértünk meg minden fát, már csak azért sem, mert többfelé tábla figyelemeztet arra, hogy "privát" területen járunk. 300-400-as tölgyek:

A végére még maradt egy nagy meglepetés. Gézaházára Csesznek felől érkezve, láttunk egy szép bükköt a 82-es út bal oldalán. Nem tűnt túl nagynak, ezért nem is álltunk meg. Gézaházán végezve azért visszafordultunk, hogy megnézzük. Nagyon megérte, mert gyönyörű fa, hatalmas koronája szinte az útra borul.

A törzse is vastagabb, mint azt először gondoltuk, 515 cm kerületű. A környékbeliek Esterházy László előtt tisztelegve a grófról nevezték el a fát.