2024 fái

Ki gondolta volna, hogy Budapesten, a belvárosától pár perc autóútra ilyen vadregényes ártéri erdő található? A Palotai-szigeten járunk:

A Fővárosi Vízműveknél volt dolgom, de ha már ott jártam, kinéztem a Duna-partra. Eredetileg nem terveztem kirándulni, végül mégis egy órát bóklásztam az itt-ott mocsaras területen. Az ösvény mellől őzek, vaddisznók keltek fel, az erdő zengett a madárdaltól. Ha ez nem lenne elég, listás fák is akadtak.  Elsőnek egy 630 cm-es fűz (47 35 08.1, 19 04 44.7):

Majd egy daliás 605 cm-es példány (47 34 34.9, 19 04 33.0):

Nyáron, rekkenő hőségben látogattunk el a badacsonyörsi Folly arborétumba. Már a parkolóban mediterrán ritkaságok, mandulafenyő, para-és karmazsintölgyek fogadják a látogatókat. A parkot igyekeztek mindenkinek vonzóvá tenni, itt a legkisebbek is találhatnak maguknak valamit.

A főleg örökzöldjeiről nevezetes gyűjteményben van pár országos szinten is jelentős példány, például ez a gyantás cédrus:

Érdekes látvány a hegyoldalban felkúszó cédrusliget.

Vissza Budapestre: a Margitsziget nagy fái közül sajnos sok megadta magát az utóbbi években. A platánok azonban rendkívüliek, ez a hibátlan példány már bőven túl van a 6 méteren:

Földre hajló ágainál előszeretettel fényképezkednek:

Mór meglepően gazdag méretes fákban. Egy kapitális szürke nyár és nagy hársak mellett itt, a Lamberg-kastély parkjában áll az ország feltehetően legnagyobb francia juharja. Törzskörmérete 260 cm.

Ágrendszere különlegesen sűrű, kesze-kusza, melyből a képek sajnos nem adnak vissza sokat.

Az Atlasz-hegységtől egészen a Zagroszig honos, tág tűrésű faj, elterjedési területe egészen megközelíti hazánkat. Nálunk parkokban itt-ott felbukkan, nem terjedt el igazán. Több tekintetben a mezei juharra hasonlít, de levelei jellemzően kisebbek, háromkaréjúak. Mezei juhar és francia juhar:

Nagy veszteség a csalai fűz pusztulása. 2008-as felfedezése táján lehetett a csúcson (>). Akkoriban nem nagyon ismertünk még egy ilyen vastag, magas törzsű példányt. Pósfai György elismerően annyit mondott róla, "ez tekinthető eddig a királynak". Aztán persze több komolyabb példány is előkerült, nekem mégis ez maradt az igazi nagy fűzfa. Állapota aztán folyamatosan romlott, koronájából egyre-másra szakadtak le a nagy ágak, törzse erősen megdőlt. Élete végén talán épp elérte a 8 méteres kerületet.

A székesfehérvári Halesz park nagy mezei juharját gyerekkoromban majdnem minden nap láttam. Mutatós fa, az összképet némileg rontja a nemrégiben megépített kutyafuttató. Törzskörmérete 330 cm.

Nagy élmény volt számomra, hogy hosszú kihagyás után újra fás találkozón vehettem részt, ezúttal a Zemplénben. Természetesen felkerestük ezt a régi ismerős pazar bükköt Pálháza mellett:

A Bodrog mentén elterülő Long-erdőben viszont még nem jártam. Soha nem láttam ehhez fogható ártéri keményfás erdőt.

Több kapitális fa is volt erre, de sajnos mára mind elpusztult. A legnagyobb a Mária-fa, egy látványos 700-as fehér nyár volt:

A találkozó végén Tiszanagyfalu hatalmas fehér nyárfáját kerestük fel. Fajának díszpéldánya lehetett egykor, mára erősen töredezik. Törzskörmérete 7,5 m felett van.

Hazafelé a gátról egy szép, 645 cm-es fehár nyárfát is sikerült még kiszúrni (48.0930820, 21.4652660).

A töltés mellett sorakoznak a méretes fák. Idő hiányában egyet mértünk csak meg. Ez a törött, de még bőven hajtó fűz 640 cm-esnek bizonyult:

Erős a gyanúnk, hogy az alig feltérképezett Tisza-ártéren rengeteg pazar fa várja még a felfedezést.

2023 fái

Idén elsőként ismét a tököli nyárfához látogattunk el. Jól tartja magát, minden esélye megvan, hogy elérje a 10 m-es törzskörméretet.

Áprilisban Szabadbattyán nagy nyárfáinál tettem egy villámlátogatást. 8 éve jártam itt, azóta a nagyobbik, 6,5 m-es fa mellé kerékpárút épült. A Sárvíz túlpartján álló kisebb, de szintén 600-as fehér nyárra ezúttal nem maradt idő.

Balatonkenese csónakkikötőjében áll a mindszentkállai kis tölgy testvére, melyet ugyanakkor ültettem. Érdekes módon ez sokáig csak sínylődött, lassan fejlődött. Pár éve azonban megindult és a Balaton partján végleges helyére kerülhetett. A talaj nem túl jó, pár centi humuszréteg alatt iszapos feltöltés kezdődik. De legalább a vízellátással nincs probléma.

2016-ban jártunk Zsennyén, ott is begyűjtöttünk pár makkot a nevezetes tölgyről. Ebből három csemetét nevelgettem pár évig, mígnem ezek is a kenesei kikötőbe kerültek. Ültetést követően a területet széttúrták, a locsolásukkal nemigen foglalkozott senki - nem tudom megmaradnak-e.

Nyáron aztán a mindszentkállai tölgyet is meglátogattuk. Augusztus elején a törzskörmérete 97 cm volt. 2007-ben sarjadt, és 2009-ben érte el a 130 cm-es magasságot, amikortól egyáltalán mérhetővé vált a körmérete. Jelenlegi kerületét mintegy 14 év alatt érte el, így csaknem 7 cm/év volt az átlagos gyarapodása eddig.

Októberben a Diósjenő melletti tompakaréjú juhart (opáljuhart) kerestük fel, melyről Korda Márton tanulmányában olvastam. A fáról már 1952-ből származó adat is van, Korda pedig 2012-ben 294 cm-esnek mérte. Kíváncsi voltam, hogy mekkora most a fa, felfér-e vajon Pósfai György listájára.

Mi 275 cm-nek mértük a törzskerületét, így feltehetően nem "listás". Viszont a fa kitűnő állapotban van, és sokkal egészségesebb képet fest, mint a körülötte álló bükkök, fenyők. Alatta megjelent az újulat, mely a leírás szerint 2012-ben még egyáltalán nem volt jelen. Kérge a hegyi juharéhoz hasonlóan repedezett, cserepekben leváló. Levele is hasonló a hegyi juharéhoz, de egymás mellé helyezve azért jól megkülönböztethetők.

Diósjenőből a Naszály felé vettük az irányt, hogy meglátogassuk az ország egyik legkiválóbb mezei juharát a Gyadai-rét közelében. Mi Ősagárd felől közelítettük meg, útba ejtve egyik legnagyobb vadkörténket. Fekvése remek, törzskörmérete 3,5 m körül van.

Egy pazar rét a végében áll a nagy mezei juhar. Háborítatlan, a turisták jellemzően már nem jönnek el idáig. Hivatalosan már Kosdhoz tartozik.

A fa törzsére felmászva vettem csak észre, hogy lódarazsak vertek tanyát valamelyik odvában, így gyorsan odébbálltam. A törzs így leméretlen maradt, 4,4 m körül van.

Ősagárdon érdemes még megnézni az evangélikus templom kertjének szép, 400-as hársfáját. Hazafelé még felkerestük a vácdukai hársat is, melyről Szél Győző és Torma Zoltán is hírt adott korábban. Mára elérte a 6 m-es törzskörméretet.

 

Vácduka és környéke igen erős nagy fákban, többek között van errefelé 500-as fekete dió és japánakác is, melyekre sajnos már nem jutott időnk.

Idén még eljutottunk a Mátrába, ahol bejártuk a 2020 elején felfedezett szép bükköst. Sajnos volt azóta pusztulás, nem minden fát találtunk meg. A kék háromszög jelzésű út mellett áll ez a szép, 425 cm-es példány:

Kicsit távolabb, a déli sípálya mellett 980 m-es magasságban áll egy még vastagabb, 465 cm-es példány. Ez a legmagasabban álló listás fánk, melyet eddig láttam.

Szél Győzőtől tudom, hogy jócskán vannak még hasonló magasságban álló nagy fáink. A rekorder egy 1007 m-en álló korai juhar lehet, melyet most nem kerestünk fel.

A faültetési kedv idén is kitartott, ezúttal egy-egy gyertyán, turkesztáni szil és tűzvörös juhar került a telekre. Sajnos, ezekből előszeretettel lakmároztak az őzek és szarvasok, így a kezdet kicsit viszontagságos volt számukra. Viszont a tavalyi ültetések szépek, erős növekedést mutattak már az első évben. A képen a mongol hárs lombja:

2022 fái

Évente legalább egyszer ellátogatunk a tököli nyárfához, erre idén már februárban sor került. A fa ekkor 956 cm-es volt.

Csoportkép a nagy fánál

2022 legkiemelkedőbb dendromán élménye márciusi egri kirándulásunk volt, mely alkalmával megnéztünk néhány pazar fát; elsőnek az érsekkerti platánt. Remek fa, a platánok halhatatlanságát sugározza. 

Hibátlan, hatalmas lombkorona

Már 7 m felettinek mértük. A fürdő fáit sajnos ki kellett hagyjuk, pedig nagyon kíváncsi lennék, hogy az ottani, még nagyobb fa hány centinél jár. Úgy tudom, 2004 óta nem ellenőrizte senki.

Természetesen a fő célpont az egerbaktai tölgy volt. Már az odavezető séta is nagy élmény, az erdő remek, a nagy fa pedig mondhatni tökéletes. Rét, patak, nyugalom  - azt hiszem többet nem is kívánhatna az ember. Tartotta a 2 cm/év növekedési ütemet. Egyedül a nagy szárazság volt lehangoló és akkor még nem is sejtettük mi vár ránk az idén.

Masszív gyökerek nyújtóznak lefelé.

Egerben még leellenőriztük a Hatvani kapu tér déli ostorfáját, melyet Elbi jelentett még pár éve. Körmérete 300 cm feletti, így ez az egyik legnagyobb, amit ismerek.

Hátul a nagy ostorfa.

Az idei év szomorú vesztesége volt számomra a mindszentkállai legelő nagy cserfájának pusztulása. Életerős fa volt, közel az 5 méterhez, így biztos voltam benne, hogy most listássá avathatjuk. Helyette ez a kép fogadott. 

A sűrűből csak egy torzó emelkedik ki.

A környezetből ítélve a fa már egy-két éve összeroppanhatott. Kevés a nagy tölgy errefelé. Titkos kedvencem volt, nagy kár érte.

Sárszentmihályon járva vetettünk egy pillantást a kastélypark szinte megközelíthetetlen kocsányos tölgyére. Hosszan elnyúló oldalágai igen látványosak. 2008-ban 475 cm volt a kerülte, most már jó eséllyel túl van az 5 méteren.

A mérést ezúttal meg sem kíséreltük.

A már-már elviselhetetlen júliusi hőségben ellátogattunk a Budai Arborétumba. Kíváncsi voltam a fák hogy bírják itt a viszontagságokat. Az Alsó és Felső Kertre osztott park ingyen látogatható, nagyon kellemes hely. A Felső Kertben vannak az idősebb fák, mi most ezt néztük meg. Erre a részre kicsit nehezebb bejutni, mert csak hétköznap van nyitva.

A jobb oldalon egy amerikai hárs. Szemben az elegánsabb európai fajokkal ennek jellemzően szabálytalan koronája van.

A mongol hárs remekül érzi itt magát.

Úgy tűnik a szárazságot a kaukázusi éger is jól tűri.

Az ország legidősebb perzsa varázsfájának részlete.

Az arborétum egyik büszkesége ez a libanoni tölgy.

Kis liget keleti gyertyánnal. Ezt a részt gondosan locsolták.

Szél Győző adott hírt a Csalogány utca feltételezhetően rekorder, ~3,5 méteres törzskörméretű papíreperfájáról.  A környezet nem túl szívderítő, a fa viszont bőven kárpótol. Van néhány száraz ága, de amúgy jó állapotban van.

A sok dudorral, kinövéssel igazi egyéniség ez a fa.

Az idén nem volt lehetőségem, hogy nagy fák után járjak. Helyette valamennyire mégiscsak dendromán aktivitásként a telkünk kiszáradt fáit próbáltam pótolni. A megüresedett helyekre opáljuhar, francia juhar, tatár juhar és mongol hárs került. Remélhetőleg ezek jobban bírják majd a következő éveket. Van még bőven tervem a telepítendő fajokat tekintve, meglátjuk meddig tart még a lelkesedés. 

Búcsúzóul egy novemberi kép a Budakeszi Herbáriumból.

2021 fái

2021 nem a nagy fákról marad emlékezetes a számomra. Pedig jól indult az év; már január elején rekordergyanús, 350 cm-es déli ostorfát találtunk Kispesten, a Wekerletelepen. A városrészben egyébként a nyugati ostorfák dominálnak, ebből aztán be is gyűjtöttünk hat listásat. A legnagyobb a maga 375 cm-es körméretével egyébként egészen előkelő helyet foglal el az ostorfák listáján.

 

Kora tavaszi kirándulásunk Romhányra vezetett, ahol első számú célpontunk természetesen a nevezetes török mogyoró volt. Nem igazán készült az utóbbi években olyan nagyfás gyűjtés, melyben ne szerepelne, még az 1963-as Kertészeti lexikon is közöl róla képet. Lenyűgöző fa, rám igen nagy hatással volt.

 

Az ősöreg mogyoró épp olyan, mint a 60-as évekbeli képeken

 

Aztán még az ev első felében szüleim is találtak egy 405 cm-es szilfát Hévízen, a lefolyó közelében.

Derék szilfa Hévízen

 

Az Agostyáni Arborétumban tett sétánk nem eredményezett újabb listás találatot, de a pazar fenyők miatt mindenképpen érdemes volt ide is ellátogatni. 

Különleges szépségű fenyő az Agostyáni Arborétumban

 

Egészen  őszig váratott magára a következő dendromániás élmény. Novemberben Dömösön kirándultunk, ekkor a Vadálló-kövek felé vezető turistaút mentén láttunk két 300-as gyertyánt. Ezeket úgy 10 éve is nézegettem már mérőszalag nélkül. Most egy sál segítségével bizonyosodtunk meg róla, hogy a listán a helyük.

Szép gyertyán Dömös határában

 

Az év utolsó napjaiban Fejér megyében néztünk körül, felkerestünk pár régi ismerőst. A mohai park nagy nyárfája jelenleg 590 cm-es. Nincs túl jó állapotban, 2009 óta mindössze 10 cm-t gyarapodott. Viszont a közelében álló platán szépen növekszik jövőre listás lehet.

 A mohai nyárfa, valószínűleg már nem lép be a 600-as klubba

 

Bár a környék egyik turistalátványossága a Gaja-szurdok Bodajk közelében, még sosem jártam erre. Nem is sejtettem, hogy listás tölgy is akad itt; egy 545 cm-es példány a völgy legvastagabb fája. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy 130 cm-en elágazik, fele sajnos letört.

A nagy tölgy megmaradt ága 420 cm-es

 

A fehérvárcsurgói park 2006-os felkeresése maradandó emlék számomra. Itt akadtunk rá ugyanis első kapitális találatunkra, egy addig listázatlan kőrisre. Sajnos, ez azóta elpusztult, de csonkja még látható. Hasonlóan nagy élményt nyújtott a kastély mögötti nagy jegenyefenyő. Akkor még nem tudtuk, hogy országosan is ez az egyik legjelentősebb példány. Nem rég ez a fa is megadta magát, hatalmas, derékba tört törzse a földön hever. Egy ágacska még megmaradt, de nincs sok élet benne.

A nagy fenyő maradványa, és szomszédja, egy pompás hárs

 

Ellátogattunk a csalai fűzhöz is, melynek megtalálása szintén korai dendromán emlékeim közé tartozik. Számomra ez a legkedvesebb fa, 13 év alatt számtalanszor jártam nála. Ez idő alatt koronájának nagy részét elveszítette, összetöpörödött. Törzse ennek ellenére majdnem kifogástalan állapotban van, korhadás mindössze egy oldalon látható rajta. Kíváncsi vagyok meddig él még. Körmérete 3-3,5 cm-t gyarapszik évente. Jelenleg 790 cm-es, így a 8 m elérésére jó esélye van.

A csalai fűz közelről

 

Talán említésre méltó még, hogy a listavárományos fákat megjelenítő térképemet, mintegy 10 év után végre frissítettem.