A 100 lovas gesztenyéje Sant'Alfio-ban, az Etna lábánál. Az olaszok a világ legnagyobb törzskörméretű fájának tartják, korát 2000-4000 évre becsülik.
Nehéz elképzelni, hogy ezek a törzsek valaha egybe tartoztak.
1780-ban csaknem 58 méteresnek mérték. A hitelessége megkérdőjelezhető, mindenesetre figyelemre méltó adat.
Nagy meglepetés volt ez a pár száz méterrel odébb álló gesztenye, melyről nem olvastam korábban.
Nagy élmény, mikor a 20 méteres mérőszalag sem elég.
Vihar készül az Etna felett.
Ugrás Reggio di Calabriába. A part menti sétányon több ilyen hatalmas fügefa áll (Ficus magnolioides).
A törzset az ágakról leereszkedő gyökerek vastagítják, a csalás nyilvánvaló.
Indulás Vulcanora.
Az elképesztő meleg és az itt-ott feltörő gázok tényleg pokolivá teszik a helyet.
Szicília délkeleti csücskében turistamentes környéken eredünk a matuzsálemi korú szentjánoskenyérfák nyomába.
Ilyen aggastyánokból több is akad erre.
Bőven 10 méter feletti törzskörméret.
Rekkenő a hőség, a nap reménytelenül tűz a kiégett domboldalak felett.
Nem hallottam más helyekről, ahol ennyi nagy szentjánoskenyérfa lenne.
Egy erőteljes 700-as.
Tipikus.
Olyanok akár az öreg olajfák.
Két tenger összecsapása a Correnti-foknál.
Az Etna csúcsán.
Kráterek és lávafolyások mindenfelé.
Mintha egy őserdőből varázsolták volna Cataniába ezt a fügefát. Az összképet csak a rengeteg szemét és irka-firka rontja.
Még egy nagy füge Arkhimédész sírjánál Siracusában.
Meglepő elhanyagoltság.
Sátraink a világ végén.
Mindenhol jó, de legjobb otthon. Az M7-esről még odafelé kifigyelt nagy tölgy Szőkedencs határában. Azóta talán már listássá is nőtt.
