Vas megyei kirándulás

Emlékszem, amikor jó tíz évvel ezelőtt egy könyvesboltban megpillantottam Pósfai György könyvét (>) és először belelapoztam. Zsebpénzem nem volt, amiből meg tudtam volna venni, így egy papírcetlire jegyzeteltem ki belőle azokat a településeket, amelyeket feltétlenül meg akartam látogatni. Köztük volt Zsennye is, mint az ország egyik legnagyszerűbb parkjának és hazánk legnagyobb tölgyének lelőhelye.

A zsennyei park részlete:

Jó sokat vártam, mire ez a látogatás megvalósulhatott, de a hétvégén végre teljesült régi kívánságom. Sajnos, ez idő alatt több fa elpusztult és a rekorder tölgy is megrokkant. A park azonban még így is felejthetetlen élményt nyújthat minden dendrománnak. A kastély közelében nagy tölgyek társaságában áll egy erős négyszázas bükk:

Számos kiváló tölgy van itt, például ez a hatszázas is:

Ez még teljesen egészséges, erőteljes.

Pár lépéssel odébb áll a park igazi királya, egy 7,4 méter feletti törzskörméretű tölgy. Van pár vastagabb tölgy az országban, de azok talán nem ennyire szép, magas törzsűek:

Kellemes üldögélőhely:

Sajnos, a park sok másik fájához hasonlóan ezen is a száradás jelei mutatkoznak, koronája igen ritkának tűnik. Szerintem, aki még látni szeretné, az látogassa meg a közeljövőben.

A kastélyparktól kőhajításnyira található az ország egyik legnevezetesebb élő fája, az 1000 évesnek is mondott tölgy. Tíz éve széthasadt, de alsó ágai megmaradtak. Ezek csodálatos módon még mindig élnek.

Nagy meglepetésünkre az alátámasztott rész alatt pár megduzzadt, csírázásnak indult makkot is be tudtunk gyűjteni, ezeket hazaérve el is ültettük.

Ereje teljében lenyűgöző, 10 méter feletti törzskörmérettel rendelkezett. Ebből ma már nem sok látható, de mellette állva még most is érezni, hogy milyen hatalmas fa lehetett. Vajda Ernő 1969-es képén még nagy koronája volt, de láthatóan már akkor is száradtak a felső ágai:

Következő állomásunk Körmend volt, amelyet elsősorban nagy platánja miatt kerestünk fel. Sok listás fa áll itt a várkertben, de a 9 méter feletti törzskörméretű platán mellett mind jelentéktelennek tűnik. Talán az ország leglátványosabb fája:

Nem csak vastag törzsével, hanem hatalmas koronájával is lenyűgözi az embert. Koronaátmérőjét 50 méter felettinek mértük. A tövénél eltörpülnek az emberek:

Törzsformája is hibátlan, a trstenoi platánokat (>) juttatja eszünkbe:

A nagy platán "árnyékában" növekvő hatszázasok:

Nem lehet szó nélkül elmenni a park nagy gyertyánja mellett sem, mely közel 5 méteres törzskörméretével igazi csemege a famániások számára. Magas törzsű, nagy koronát fenntartó, egészséges fa, ami még sokáig élhet:

Lórévtől északra

A Csepel-sziget még sosem okozott csalódást. Eddig háromszor jártunk itt fát keresni, és mindig találtunk legalább egy kapitális fát. A közeledő árhullám és az esős idő előtt a hétvégén negyedszer is tettünk itt egy próbát. 

Rozoga híd egy kiszáradt árok felett. Valószínűleg gyakran elönti ezt a területet a Duna:

Lórévtől északra, a kikötőtől egy kilométerre kiszélesedik az ártér. Itt egy egykori, jókora sziget kezdődik, melyet még most is behálóznak a vízfolyások. Mindjárt a kiszemelt terület déli csücskénél hatalmas, kettős törzsű fűzfát találtunk. Törzskörmérete 880 cm:

Különleges idő fogadott. Az ég felhőtlen volt, sütött a Nap, a ködtől mégis alig láttunk pár méternél messzebb.

Ez a fűzfák napja volt. Egy rét szélében romos, de impresszív füzet találtunk. Sokféleképp lehet mérni, mi megadtuk neki a 6 métert:

Tipikus, öreg fűzliget:

Fűzfa a semmi közepén:

Alig vettük észre a nagy ködben.

Pedig micsoda fa! Ezen az úton ez volt a fénypont. Erős, teljesen egészséges, törzskörmérete 8 méter:

Az előző fától nem messze, a sűrű bozótban találtuk ezt a csupa üreg fűzfát. Törzse jó része hiányzik már, több helyen átlátni rajta, de még így is 625 cm-es:

 

Több monumentális fűz van erre, de sok alacsonyan elágazó, így nem felel meg a kritériumoknak:

Lassan felszállt a köd és kirajzolódott előttünk a táj képe. A szántásokat fasorok, füzesek és telepített nemesnyár erdők határolják:

Egy árok partján újabb irdatlan méretű fűzfát pillantottunk meg. Törzse üres palást, az ötvöskónyi hársfáéhoz hasonló. Talán két sarj összenövéséből jött létre, de erre csak aszimmetrikus törzsformája utal.

Az elsőhöz hasonlóan ez is 880 cm törzskörméretű, így ezek a legnagyobb ismert fűzfáink között vannak. Innen egész jól mutat:

Sok romos fűzfát láttunk. Ez sajnos a törésekkel már nem éri el a 6 méteres körméretet, becslésünk szerint azonban fénykorában 7 méter felett lehetett:

A következő fűz még rokkantan is monumentális. A fél törzse hiányzik, azonban még így is 675 cm a körmérete. Épen lélegzetelállító, 8-9 méter körüli lehetett:

Pillantás a Duna-partra. Messze a túlparton feltűntek az adonyi hatszázas nyárfák (>).

Valaki elhagyta az iskolatáskáját:

Azért a nyárfák ma is feliratkoztak a listára, fogyó fényben még találtunk egy 615 cm törzskörméretű példányt:

Még kilométerékre jártunk az autónktól mikor teljesen ránk sötétedett, zseblámpával botorkáltunk visszafelé az ártéren. A vaksötétben még belefutottunk egy 610 cm-es fűzbe is, így ez alkalommal 8 listás fát találtunk.